Pozsgai Gyula
A fekete özvegy
Aranyat találtak
Két tenyérrel belekaptak.
Hová rejtsék
Maguknak hogyan mentsék.
Egy magas toronyba
Talán ott is egy oszlopba.
Az oszlopon egy szoborral
Üvegkalitkában biztos zárral.
A látogatók fekete özvegynek mondják
De hogy alatta mennyi kincs vár nem tudhatják.
Horváth Csenge
Halandók
Az ajtó most nincs kulcsra zárva.
Meglelte óvóját az árva,
Mellette csendben él az álom,
Szűz szárnyát hófehéren látom.
Az élet ma repít, mint régen,
Hagyom, hogy legbelsőmig égjen.
Képei végleg összefolynak,
Körém oly édes hálót fonnak...!
Ha kell, én felejtek ma mindent:
Félelem - végső búcsút intek.
Érzések - végre átkarolnak,
S nem számít, mit hoz majd a holnap...
Szűcs Szilvia
Biztos pont
Csak kell egy támasz, egy védelem,
egy biztos pont, nem a végtelen.
Csak kell egy ölelés, egy szívbéli
mosoly, egy simogató esti szó, egy
érintés a bőrömön, mi volna jó...
Csak egy biztatás minden reggel,
egy apró kis szerelem a hétköznapi
tenger. Csak ennyi kell és nem több,
egy biztos pont, mi nem rög, nem
szakadék, nem határ, nem vész el,
nem repül el, mint a madár. Csak
ott légy, hogy tudjam biztosan,
akárhogy lesz, pont ez az én utam.
Távol messze tőled...
Távol messze Tőled szomorú az élet,
szívem azt dobogja látni szeretnélek.
Nem mondom, hogy szeress engem
nem mondom, hogy gondolj rám,
mert ha nem vagyok szívedbe zárva
hiába is mondanám.
Mohai Judit
Lángokkal támadó
Vörös köd, harapós lángok,
Szemeim előtt sűrű fátyol.
Belém mar, nem ereszt,
Nyugtom sincs, meggebeszt.
Bár tudnám, miért falja,
Lelkem sosem hagyja;
S tüzével bolonddá tesz,
Minden ész lóvá lesz.
S csak lenne elég erőm,
Kioltani lángjait bentről,
Megszabadulni a poklomtól,
Nem szenvedni lángoló Haragtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése