Kritika - A szakadék szélén

Igazából még be se mutatkoztam, szóval most azt hiszem ezt is megejteném. Lou vagyok, néha Nina, de az is megesik, hogy szimplán Béla (és ez egyáltalán nem vicc). 8 éve próbálkozok bármit is elérni a weboldalak világában, egyszer már dolgoztam kritikaíróként, anno gportal-on. Jelen pillanatban egy történetes és egy mindenes blogot vezetek. c: Úgy 4-5 éve írok rendszeresen a Pennában, bár ennek ellenére a nyelvtanom nem tökéletes és az ikes igék helyes használatára képtelen vagyok, mégis itt osztom az észt. Szóval igen, egy csöppet ambivalens a dolog.

Viszont nem is én vagyok a lényeg, hanem ez a blog, amit most én hihetetlen mód kritizálni fogok, persze a lehető legkedvesebben és lényegre törőbben. 

A szakadék szélén

A kinézet számomra szinte egyáltalán nem fontos, de azért a fejlécről én eltüntetném a blogger által rátett blogcímet, mert valljuk be, ez így eléggé random. Maga a történet jól olvasható, bár ezerszer jobb lenne sorkizártan. 

A történet egész érdekes, bár még nem tudom, hogy pontosan hova is tart a dolog. A fiatalkori terhesség egy szörnyű téma, de mégis én úgy gondolom beszélnünk kell róla, ezáltal magát az ötletet is jónak tartom, hogy e köré építed a történetet.
Viszont.

Folyamatosak a logikai bukfencek számomra. Az első, hogy annyira lehetetlenül jönnek össze a dolgok, hogy első körben azt hittem, ez egy Andy Biersack fanfic, de nem. Így kérdéses számomra, hogy ha ennyire meg van kötve a főszereplőnk keze, hogy jutott el arra a koncertre, hogy tudott észrevétlenül elmenni a kórházba, vagy éppen hogy lett pénze koncertjegyet venni, tetoválást és pc-t csináltatni és így tovább.
Az meg, hogy a tanyán/farmon élő apukának valami nagy ember jó barátja, valahogy nagyon nem jön nekem össze. 

A karakterek egyelőre kiismerhetetlenek számomra. Alex mondjuk a tökéletes lázadó, hisz acélbetétes a bakancsa, pc-i és tetkója van... de igazából ennyi. Semmi konkrét nem derül ki, hogy pontosan milyen is a kapcsolata a szüleivel, vagy hogy is tudták ott tartani a tanyán.

Az pedig számomra igen furán hatott, hogy egy énekessel van kiplakátolva a szobája 20 évesen.
Illetve több leírást is beletehetnél a dologba, hogy nem minden olyan tényszerűen legyen leírva. Pl.: Amikor Andy kávézott, azt olyan szépen megírtad, többször is próbálkozhatnál ezzel. c: 

Viszont itt elérkeztünk magához az íráshoz...
A szöveg maga rendben van, helyesírási hibák nincsenek különösebben, csak pár elgépelés. Viszont. 

A szóismétlésre figyelj és ha lehet, próbálj meg választékosabban fogalmazni. 

Pl.: Ha kiviszem, túl feltűnő lenne, de így, legalább kapok egy jó pontot, ha kiviszem a szemetet.

Itt elég lett volna annyi is, hogy: " Itt kéne hagynom, a kukában úgyse keresné senki, és így legalább kapok egy jó pontot, hogy kiviszem a szemetet." c: 

Ezen kívül még egész sok nagyjából értelmetlen, vagy csak extra furcsán megfogalmazott mondattal találkoztam a történet során. Mint:
Néha úgy érzem magam, mint egy templomba, ha körbenézek. Hol egy kereszt, hol egy kis szobrocska, hol pedig egy kép, vagy ima.

Ez valahogy így lenne rendben: Néha úgy érzem magam, mint egy templomban. Ha körbenézek, hol egy kereszt, hol egy kis szent szobrocska, vagy egy házi áldás vesz körül. Itt nem értettem, hogy pontosan, hogy is tud egy ima bárhol is lenni, vagy egy meghatározatlan kép miért templomi dolog. Értem én, mire gondolsz, de mégis elég furcsa ez így, nem? 

Vagy: A legfelső szintre érve, egy kisebb folyosó várt, azon szinte végigszaladtam, majd egy kisebb irodába érve, Clair, Josh titkárnője, meglepetten nézett rám.

Általánosságban csak ilyen apró dolgok vannak, mint itt, hogy pl az azon helyett, mennyivel jobban hangzik az amin. c: 

Szóval összességében jó dolog ez, ne hagyd abba, főleg, hogy ennyire az elején, még bőven lehet javítani rajta. Tegyél bele több leírást, mutasd be, miért is van Alex annyira oda Andy-ért, mi a konkrét konfliktus közte és a szülei között, úgy alapjáraton és így tovább. c: 

Pontozni nem szeretnék. 

Alapvetően vagyok olyan paraszt, hogy nem különösebben szívesen írom ide, hogy ha esetleg megbántottalak...stb, stb... 

A fönt leírtak mind segítségként funkcionálnak, azaz teljes mértékben jóindulatból lettek "papírra vetve", a te döntésed, hogy megfogadod-e ezeket a tanácsokat, vagy sem. 

Villámkritika 1. - Láss bennem mást

A blogot megtekinthetitek itt.

Design:
Olvastam a fejlécet, nem te készítetted, ennek ellenére nagyon tetszett legalábbis elsőre, de ahogy többet néztem hiányzik belőle valami, túlságosan egysíkú. Ez persze nem probléma, mert az olvasóid és a nézelődők is csak egy pillanatra nézik meg a szereplők miatt.  Ahogy a fejlécen, úgy a blog többi részén is a barna szín dominál, szép az összeállítás. Az oldalsó modulok is jók úgy, bár én a helyedben inkább feljebb tenném a chat ablakot, de ez már részlet kérdés. Mindenáron bele akartam kötni, de nem sikerült. Gratulálok neked, nagyon jól néz ki!
ui.: Ha te készítetted volna a fejlécet levonnék érte egy pontot, hogy kötözködjek.

10/10

Helyesírás:
Minden betűt majdnem szóról szóra megnéztem benne, de egyetlen egy helyesírási hibát sem találtam, aminek persze nagyon örültem. Ez felettébb ritka a bloggerek között, szóval csak gratulálni tudok miatta.

10/10

Történet:
Ha hiszed, ha nem végig olvastam a blogod, hiába csak villámkritika. Úgy éreztem ennyit meg kell tennem érte, ha már ennyit csúsztunk a kért kritikával. Eddig 18. fejezetet írtál, remélem folytatod még szeptemberben, ahogy ígérted. Nagyon jó és személy szerint értékelem, hogy tökéletesen vegyíted a leírásokat a dialógusokkal. Maga a történet érdekes, olyan téren, hogy a XX. században játszódik, át tudtam érezni a főszereplő lány belső vívódásait és helyzetét. Dylan tipikus rossz fiú, akiért döglenek a csajok, míg az öccse Andrew egy pipogya alak, akit szívesen pofán csapkodtam volna egyszer-kétszer. A szülők... az ő karakterükre azt tudnám mondani egy szóval: változó. Az anyuka már bocsánat, de idióta, nem lehet ezt csinálni senkivel. Míg az apát nem tudom megérteni, miért nem hagyja, hogy ő is dolgozzon ott, ahol szeretne és a megcsalás... undorító dolognak érzem. Az öccsét egyszerűen imádtam, annyira aranyos a kiskölyök és végre van egy igazai testvére, nem úgy mint a nővér, aki semmit sem ért igazán, csak egy báb. A barátnőt én túl mesterkéltnek és műnek érzem, de lehet Meghannak erre van szüksége. Maga a történetet nem mondanám se extra gyorsnak, se erőltetettnek, pont úgy halad, ahogy kell neki, igazán nincsenek benne nagy fordulatok, de nem is kell. Ez csak egy egyszerű romantikus történet, ami hétvégi kikapcsolódásnak tökéletes.

10/10

Sok sikert a folytatáshoz Ariana! Remélem nem fogod abbahagyni....

xoxo: Victoria Wolf 

77. Kritika - Elhagyva

Elhagyva

Kinézet

A fejléc:

A fejléced önmagába véve szép munka, viszont ha nagyon szeretnék, bele tudok kötni. Először is, a design formájához kéne igazítani, mivel ott kerekebbek a szélek, sokkal szebb lenne, ha a fejléc sem ’hegyes’ lenne. Ezt, ha jól tudom html-be, és ha van CSS-ben is meg tudod változtatni, csak nyomj ctrl+F-et, és pötyögd be a radius szót.

A háttérről nem beszélnék sokat, mert ha jól gondolom, annyit változtattál csak rajta, hogy Ninát beraktad. Nos, a lány körvonalai szépen el lettek dolgozva, méretekben is passzol, viszont a színeken változtathattál volna. Nem tudom, mivel dolgozol, viszont ezt egy egyszerű online képszerkesztővel is meg tudod tenni. Egy kicsit rózsaszínesebb-lilásabb árnyalat, és az összhatás fantasztikus lesz – csak egy kis tanács.

A címnél viszont szeretném felhívni a figyelmed, hogy nem túl előnyös helyen van, vagy nem túl jó betűtípussal. Gondolom az alapfejlécen is ott volt az az angol szöveg, te pedig nem szeretted volna eltávolítani, de így a történeted címe, és azok a betűk egybefolynak, a cím pedig eltűnik ott közöttük, nem szembetűnő. (szóismétlés, bocsánat) Valamint, ha a fülszövegnél az a cím, hogy Elhagyva, és a történetednek is ezt szántad, nem tudom, miért angolul került a fejlécre. Amint elnézem, magyar nevekkel dolgozol, hát ne félj itt is az anyanyelved használni.

De így összegezve a végére szép munka, amiket felsoroltam, azokkal csak még szebbé tehetnéd.

A design:

Hogy őszinte legyek, én egy kicsit kicsinek találom. Gondolom, lehet rajta szélesíteni, ami nem ártana, hiszen úgy szebb lenne, szerintem. Ezt leszámítva nagyon szép, a színek harmonizálnak egymással, valamint a fejléceddel.

A modulok megfelelően ki vannak töltve, feltűntetsz minden fontos információt, viszont az elrendezésén én változtatnék. Szerintem az információk nem kellenének a legtetejére, sokkal inkább a blogod ismertetője, hogy aki az oldalra téved, azonnal azt lássa meg. Ez után pedig következhetnek az oldalak, hogy könnyen a fejezetek mezőre ugorhasson, és innentől kezdve már édes mindegy mi hol van – de azért a chat és a feliratkozók modul ne legyen túl lent.

A részek modulba csak a prológusod van feltűntetve, de amint látom, már fent van az első is – ez csak egy baráti emlékeztető : )

A szereplők modulon pedig én a helyedben változtatnék. Kezdve ott, hogy a képeket, amiket használtál, szintén jobb lenne átszínezni rózsaszínre, esetleg lilára, és azonos méretre kéne őket hozni. A karakterek neve sem ártana rá, bár ez már csak részletek kérdése. 

Örülök, hogy egy kis ismertetőt is írtál róluk, így már olvasás előtt kaphatunk egy kis betekintést a mivoltjukba. És igaz, én nem nagyon rajongok az olyan blogokért, ahol magyar nevek vannak, mégis örülök, hogy van még ilyen, ráadásul azok a szép, igazi magyaros nevek.

A történet

A fülszöveg elolvasása után valamiért olyan érzésem támadt, hogy ez egy fanfiction lesz, de aztán körülnéztem, és sehol nem találtam híres bandatagokat, vagy énekeseket, így azt mondhatom, nyugodtabb szívvel állok neki a történetednek.

Prológus:

Mint minden kritikámban, itt is szeretném megjegyezni, hogy örülök, amiért sorkizártban írod a részeket.

Mint azt már az oldalon többen tudják, folytatólagosan olvasom a blogot, miközben írom a kritikát, és hát meg kell mondjam, pozitív csalódást okoztál. Mikor belekezdtem az első bekezdésbe, kezdtem félni a tőmondatok miatt, valamint amiatt a bizonyos kezdő írói hang miatt, de aztán egyre jobban felvezetted a helyzetet, én pedig egyre jobban bele tudtam magam élni.

Jó történetről nehéz kritikát írni, szóval kicsit összevissza lesz, de megpróbálok mindent megemlíteni.

Szóval. Tetszik, hogy jelen időben és E/1-ben írod, és amint látom, otthonosan is mozogsz benne. Ötletesen oldottad meg a betekintőt a lány múltjába, és zseniális, ahogy a kezdetektől- mostanáig mindent bele tudtál sűríteni. Valamint, jól közvetíted az érzelmeket, így az olvasó át tudja érezni, még ha vele nem is történt meg az eset. Gondolok itt arra, hogy milyen lehet felnőni a családi idill nélkül, nem kapni meg azt a mérsékelt törődést, amire vágyunk, és szükségünk van.

Gazdag szókincsnek örvendhetsz, és egyedi írói stílust tudhatsz magadénak, ami könnyed, és laza, ezáltal a sorok csak úgy olvasatják magukat. Le sem lehet tagadni, hogy egy tizenéves lányról szól, és mivel valószínűleg ez volt a célod, hát bátran jelentem ki, hogy jó munkát végeztél.

A cselekmény itt még nem túl aktív, prológus lévén csak egy kis betekintőt, ismertetőt nyertünk, hogy láthassuk, hogy is áll a sztori. 

Muszáj megjegyeznem, hogy a végén imádtam azt a párbeszédet, és már most tudom, hogy imádni fogom ezt a párost!

Helyesírási hibát nem találtam, legfeljebb egy-két elütésit, így arra következtetek, törődsz a történettel, és jó párszor átnézed, mielőtt megnyomod a közzététel gombot.

A hossza pedig elegendő, nem túl hosszú, nem is túl rövid, egyszóval számomra tökéletes.

Első rész:

Ünnepélyesen kijelentem, hogy egyszerűen imádom a történeted, és az írói stílusod.

Remekül használod a szavakat, kerek és összefüggő mondatokat alkotsz, valamint rengeteg humort viszel a történetbe, így az olvasó egy pillanatra sem unja meg.

Demetria karaktere szuperül lett megalkotva, nem az az átlagos sablonkarakter, aki nulla huszonnégyben panaszkodik a családja miatt, hanem belevaló, tökös csajszi. Emellett magasan fejlett humorérzéke van, és amint észrevettem, mindenre van egy ütős válasza.

Kolos karakterét még mindig imádom – és nem utolsó sorban illik rá Ansel kinézete -, humoros, laza, egy igazi nőcsábász. Zalán karakteréhez nem igazán tudok hozzászólni, ugyanis még nem szerepelt benne eleget, de én már elköteleztem magam Kolos mellett, és úgy érzem, ez még jó ideig így marad.

A prológusod olvasásánál azt hittem, valamit félreértelmeztem erről a két fős osztályról, azt gondoltam, a többiek betegek, de alátámasztottad az igazam, mert valóban két fő az osztálylétszám. Ez meglepő, és érdekes, ilyennel biztos nem találkozik az ember itt blogspoton, szóval nagyon egyedi.

Tényleg, ódákat tudnék zengeni arról, engem mennyire megnyert a történeted, és ha akarnék is – de nagyon nem akarok – akkor sem tudnék belekötni semmibe.

Helyesírási hibát nem találtam, bár itt már nem is figyeltem, csak faltam a sorokat. Azonban egy furcsa mondatra bukkantam, ami gondolom elütési hiba – bár lehet, én vagyok ennyire ostoba, hogy nem értem.

– Kaja, pia, tánc…. habos-babos báli ruhák. Te vagy a csak tudnod kéne!  ß a pirossal írt mondatot nem igazán tudtam elemezni. Szerintem a csak előtt még lenne egy szócska, ami véletlenül kimaradt, mindenesetre megjegyzésben örülnék, ha leírnád mit is jelent, mert kíváncsi vagyok.

Mindent egybevéve a történeted szórakoztató, és egyedi, véleményem szerint sokkal több rendszeres olvasót érdemelsz – nem mellesleg én is követlek mostantól, de ez magától értetődő.

Remélem tartod ezt a szintet, hiszen ennél jobban már nem hiszem, hogy lehetne, és nagyon örülök, amiért elolvashattam a sztoridat. (Demetria-Kolos párti vagyok, komolyan ki fogok nekik találni egy ship nevet)

76. Kritika - Álomtól Aranyig

Álomtól Aranyig

Kinézet:

A fejléc:

Hiába keresek benne hibát, amit megemlíthetnék, egyszerűen nem találok. A színek harmonizálnak egymással, hangulatot adnak, és gondolom a készítőjének pont ez volt a célja. A gif ízlésesen lett elhelyezve jobb oldalt, és szépen lett beillesztve. A lány körvonalai megfelelően el vannak dolgozva, de mégsem látszat homályosnak. Na jó, amibe egyedül bele tudnék kötni talán a cím betűtípusa. Magam sem tudom, milyennel írnám, hova helyezném, de ha sokáig nézem bántja a szemem (de hát ahány ember, annyi vélemény)

A design :

Egyszerűen csodálatos. Passzol a fejléc színeihez, minden összhangban van egymással. Hideg színek lettek választva, ami illik a blog témájához, és mint fentebb említettem, hangulatot ad. A háttér is nagyon tetszik, pedig van egy olyan rossz szokásom, hogy a nem sima háttereket nem szeretem, itt viszont azt el sem tudnám képzelni. 

Tetszik, hogy egyszerű kódokat használtál, mégis mutatósakat. Amit pedig igazán imádok, azok a modulcímek! Nagyon kreatívak. Valamint a modulon belül a fejezeteknél ötletes megoldás volt, hogy gifeket helyeztél el. A szereplők modulban pedig örülök, hogy egyméretűek a képek, és még inkább örülök, amiért egy kis ismertetőt is írtál a szereplőidről. A képeknek szerintem lehetett volna valamilyen kékes színt adni, csakhogy jobban passzoljon a designhez, de így is tökéletes. De ami a legeslegjobban elnyerte a tetszésemet a modulokon belül az az Impresszum névre hallgató oldal. Ilyennel még nem találkoztam, és talán ez a leghasznosabb modul, amit valaha láttam. Dicsérendő, hogy a design-fejléc és trailer készítőjét is megemlítetted benne, valamint a történet besorolását, szereposztást. Fantasztikus.

Tehát egybevéve a blog kinézete mesés, én a helyedben semmin sem változtatnék, és ha ilyen csodás designem lenne, naphosszat csak nézném, egészen addig, míg az agyam el nem raktárolja a képet.

A történet:

Két fejezet, valamint egy prológus van fent az oldalon, így gondolom nem bánod, ha egyenként kritikázom őket, így jobban áttekinthető :)

Prológus:

Örülök, hogy sorkizártban írod a történetet, hiszen legtöbbször erre kell felhívnom a figyelmet.
Amint megláttam az első tripla axel szót (igaz, hogy ezt az egyet tudom mi), megijedtem, hogy sok ehhez hasonló szakkifejezés lesz benne, amit nem fogok érteni, de fantasztikusan megoldottad, hogy csatoltál a szöveghez pár másodperces videókat, amelyek bemutatják a lényeget. És gondolom te magad is jártas vagy a jégkorcsolyázás világában, hiszen tudod használni, akarom mondani be tudod építeni a történetbe ezeket a mozdulatokat.
Az írásod kivitelezésébe bele is tudnék kötni, meg nem is. Szép kifejezéseket használsz, láthatólag a szókincsed is gazdag, viszont kicsit úgy érzem, mintha visszafognád magad. A mondatok kerekek, beleadod az érzéseid, amitől az olvasóban is kialakul az izgalom, legalábbis én nagyon izgultam a pontok kihirdetése alatt.
A történet eddigi alakulásához szólva pedig annyit fűznék hozzá, hogy érdekesnek ígérkezik. Egy újabb nézőpontot világítottál meg, ahol a főszereplő nem tökéletes, s bátran mutattad meg nekünk a hibáit. Ennek ellenére nem estél abba a hibába, hogy a főhősnőnket egy ön sajnáltató libának állítottad be. Érezni lehet benne az elkeseredettséget, szomorúságot, de csak egy bizonyos mértékig, ami pont elég ahhoz, hogy az olvasó tudja, a lánynak rossz kedve van.
Helyesírási hibát nem találtam, sem elütésit, és lehet ez a bétádnak köszönhető, ennek ellenére akkor is szép munka.
A hossza szerintem tökéletes, egy prológusnak pontosan megfelel. Nem használtál túl sok leírást, talán ezért – ezzel arra akarok célozni, hogy egy kicsit több ’helyzetjelentést’ írhatnál az olvasók számára.

Első fejezet:

Halkan megjegyezném, hogy a fejezetek modulban ha az első fejezetre megyek, nem jó oldalt hoz ki J

Szép hosszú fejezetet írtál, meg kell hogy mondjam.
Igaz, az előbb azt mondtam, hogy jó lenne egy kicsit több leírás, viszont a ló túloldalára sem szabad átesni. Dicsérendő, hogy sokat írtál a lány érzéseiről, hiszen abból sosem elég, ahogy itt is megfelelő mennyiségben volt, viszont a cselekedetek leírása néhol már unalmassá tette a történetet.
Az alapötlet továbbra is érdekes, és egyedi, a kivitelezés pedig egyre jobb és jobb. A két fejezet között van különbség, a mondatok szebbek és összehangoltabbak lettek. Lassan indulnak be az események, meglehet, eddig nem igazán eseménydús, de a fejezetek végére mindig izgalmasabb lesz, így az olvasóban kényszer keletkezik, hogy a következőt is hasonló izgalommal kezdje el.
Látom időnként utalásokat teszel a főhős múltjára, amit a megfelelő helyekre illesztesz be, valamint, ahogy egy kommentelőd is megjegyezte, látszik, hogy tudatosan írsz, amiért hatalmas plusz pont jár.
A belső monológoknak és részletes leírásoknak köszönhetően teljesen bele tudtam élni magam a történetbe. Nem is tudom, melyiket mondjam, hogy mintha kivetítenék előttem filmen, vagy magam szemlélném meg kívülállóként az eseményeket.
Az prológusnál nem említettem, hogy mi a véleményem az E/1-es írásmódodról, hiszen olvastam már blogot, ahol az első fejezetnél szempontváltás következett be.  Na, szóval, igaz, hogy az E/1 a belső érzéseket jobban tudja átadni, amiket te remekül megoldottál, viszont ebből a szemszögből sokszor furán festhető le a külső kép. Nem mondanám, hogy te rosszul csinálod, mert igazság szerint éppen elegendőt írsz a tájról, a környezetről, viszont azért figyelj erre a közeljövőben.
Helyesírási hibát nem találtam, bár nem is kerestem, hogy őszinte legyek. Megfelelően tagoltad a történetet, a vesszők is jó helyre kerültek, így ebbe ha szeretnék sem tudnék belekötni.

Második fejezet:

Ismét egy szép hosszú fejezet. Most kicsit gonosz leszek, de ez csak egy írói vélemény. Magam is szeretek hosszú fejezeteket írni, részletesen elemezni mindent, viszont én már sokszor kaptam olyan visszajelzést, hogy túl hosszú. Vannak, akik kifejezetten szeretik, ha egy fejezet hosszabb terjedelmű, mások ezzel ellentétben megrémülnek, ha úgy látják, sokat kell lefelé görgetni. Tudom, hogy nem lehet mindenki kedvére tenni, és nem várom el, hogy ezen változtass, mert vannak olyan történetek, ahol kifejezetten örülök a hosszabb részeknek, de kritikusként úgy érzem ezt is le kellett írnom.
Az történések itt már pergősebbek, eseménydúsabbak. Még mindig imádom olvasni a főszereplőd belső érzéseid, és meg kell, hogy mondjam, zseniálisan közvetíted az érzelmeit.
A szereplőid valósághűen ábrázoltad, különleges tulajdonsággal ruháztad fel őket, ami szerethetőbbé teszi őket. Aranyos rész volt, vicces pillanatokkal, amik még nekem is mosolyt csaltak az arcomra.
Helyesírási hibát még mindig nem találtam, formailag is minden rendben van, így az írásképedbe egyáltalán nem tudok belekötni.
És ismét szépen zártad a fejezetet, kíváncsian várom a követezőt – és plusz egy olvasóval gazdagodtál.

Összességben:

Érdekes, és egyedi történetet alkottál, amivel látszik, hogy törődsz, nem pedig összecsapod. Minden rendben van vele, tényleg semmibe sem tudnék nagyon belekötni. Csak így tovább J

75. Kritika: Tamed - Megszelidítve

Boldog, ihletekben gazdag, új évet kívánok mindenkinek!
Már meg is érkeztem egy újabb kritikával.

Blog megnyitásáért KATT 

Kinézet.
Nos, nem láttam feltűntetve vagy még túl korán van nekem, hogy a fejléc saját munka lenne-e, vagy rendelt. Azt észrevettem, hogy egyénileg átlalakított kódokat használsz.
Kezdeném is rögtön a modulokkal. Ha már egyszer a kis... modulfejlécbe beleírtad, hogy Chat, meg ilyesmik, akkor nem kell felé írni, ugyanazt. Felesleges. A Mondás után én az Infót tenném, aztán a Fülszöveget, majd Chat -> Oldalak -> Rendszeres feliratkozók -> Facebook -> Megtalálsz -> Verseny.
Az Infónál tagold az adatokat, mert egybefolynak - meg a Mondásnál is.
Ez a barnás-szürkés színvilág elég jól tud azonosulni a farkasos témával. A betűméretekkel, és az olvashatósággal minden rendben.
10/8

Történet
Látom nézed/szereted a Teen Wolfot. Nos, mivel nem fanfictiont írsz, így eléggé sablonnak tűnik elsőre a történeted. Értem én, hogy mindenki képzeletére vannak bízva a szereplők - ami jó is -, de akkor több személyleírás kellene bele. A Banshee, jaguár etc. dologok szintén TW feelingek. A részek hosszú átlag, se nem rövid, se nem hosszú. Úgy nagyjából semmi gond nincs a történettel, ha leszámítjuk a szoros kapcsot a sorozattal. Kicsit jobban ki kellene dolgoznod.
10/7

Helyesírás.
Sok a CSAK és a VOLT szóhasználatod. Használj több összetett mondatot. Így egy kicsit olyan beütése van, mintha egy táviratot olvasnék.
Ugrálsz a múlt és a jelen igeidők között.
Kristálycukor egybe van!
Kiengették helyett kiengedték. - Massage helyett Message. - Utána az egy N-nel van.
Mindenféle egybe van. - Szencségeltem? TS - Valyon az J. - Muszály is J.
Kétdezem, válsz, mizonytalan - figyelj az elütésekre.
 Habár nem is tudtam ki ő, mintha ezer éve ismertem volna. Nem ismertem el, de mindig is szerelmes voltam belé. - Vesszők, vesszők, vesszők! Ha már hosszabb mondatokat fogalmazol meg, ne felejtsd el a vesszőket! Szerintem vegyél fel egy bétát, aki átnézi a részeidet! Nem tudom a pontos korodat és ez nem is fontos, mert nem a kor határozza meg a történetet, de szavak, és toldalékkal való kapcsolódásánál gondok vannak. Valamint tőmondataid, és az összetett mondatokkal való próbálkozásod valahogy nem az igazi. És nem tagolsz semmit, minden egybefolyik.
Keress egy barátnőt, vagy egy másik vállalkozó szellemű bloggerinát, aki publikálás előtt átnézné a részeidet, és kijavítaná a hibádat. Javaslom, hogy írd meg mindig Wordbe, mert az automatikusan kijavítja. Olvass többet, az jót tesz a választékos szóhasználatnak, és egy kicsit a helyesírásnak is!
10/6

Összesen: 30/21

Remélem nem bántottalak meg semmivel, nem állt szándékomban!

Miss D.

74. Kritika: The Dimension

Üdv minden Honest C.-t olvasó babocskának!
El sem tudjátok képzelni mekkora örömmel tölt el, hogy már másodszorra kérnek konkrétan tőlem kritikát! Ennek örömére [és Angel S.-nek is, hogy ma betévedtem a Rendelésekhez], érkezik is a kritika!

Blog megnyitásáért KATT 

Kinézet.
Látom a design saját, így akadékoskodhatok, hisz könnyebben javítasz [just joking]. A színek szépen összhangban vannak, de valahogy... egy dimenzióról nekem először nem szürke jut eszembe. Egy kicsit nagyon egyszerű nekem. Egy fantasyhoz képest inkább úgy tűnik mintha nem is egy DESIGN blog szerkesztője lennél. Egy kicsit több színt a blogba, ha kérhetem!
A modulok rendben vannak, fontossági sorrend jó, bár ha csináltál menüpontokat, szerintem az archívum már nem kell.
A feljéc... Nos, elsőre nem is lenne rossz, ha kettőt pislantva utána nem az jönne le, hogy unatkoztál egyet a Photo Filtre-vel. Ezek a kifakítások annyira hogyismondjam? Értem én, hogy a blogod szürreális, de ha már élő embereket használsz fel, akkor ne "maszatold" el őket. Oh, és a cím alatti fehér szöveg... majdnem teljesen függőlegesbe hajtottam a laptopom, hogy minél közelebb tudjak hajolni, de sajnos nem sikerült az egészet elolvasnom így sem.
Nos, a részek címe aránytalanul nagyobb a történet méretével. Kicsit vegyél vissza a címek méretéből, és növelj a sztorién.
Történetről: hívogatóbb lenne, ha nem "kolit" írnál, hanem kollégiumot. Egy kicsit fura két mondatba ennyi érzelmet, feszültséget belevinni. "A kíváncsiság majd megöli, és már nem bírja tovább". Ha nem olvastam volna az összecsapott első részt, akkor azt hinném, hogy többször is visszajár, és idővel nyitja csak ki azt az ajtót. Komolyabbnak tűnne a történet, ha néni helyett hölgyet írnál.
10/6.5

Történet
Valószínűleg úgy vágtál neki, hogy ITT A SZÜNET, VAN IDŐM, NYITOK BLOGOK, de, mint ahogy az lenni szokott egy kicsit te is belebuktál az időbe. Ez az időszak [másik pedig a szeptember], amikor szinte már tiltanám a blogolás elkezdését. Szeptemberben még kirörüli magát mindenki, aztán októbertől jönnek a felelések, dolgozatok, meg a többi - és tádám! Nincs időd! Azt tanácsolnám [igen valahol a ff-mel én is itt buktam el], hogy írj meg előre legalább tíz részt, aztán folytasd, hogy iskola miatt ne hónapos közökkel hozd a részeket!
Ha úgy gondolod, hogy hibázol KÉRJ FEL EGY BÉTÁT, vagy egy barátnőt, aki legalább szeret olvasni / tud írni, hogy nézze át neked a részeket, mielőtt posztolnád.

"Bementünk az épületbe, a szüleim pedig hozták a bútorokat" - na ebbe kb. a realitás egyenlő a semmivel. Egy kollégiumba nem kellenek bútorok, és milyen már, hogy te egy bőrönddel bevágatsz a barátnőddel, szüleid meg ketten megszakadnak a bútorokkal(?).
Ha beköltözöl akkor a nevelők / koli igazgató fogad, nem egy portás. [kezdem azt érezni, hogy fogalmad sincsa a kóteros életről. Ha nem vagy elég tapasztalt valamiben, vagy nem tudsz a témáról sokat, inkább kutass, kérdezősködj, akár ismerősöktől.]
Tudomásom szerint minden koliban van olyan, hogy szintzárás, így eleve esélytelen, hogy ő ott éjfél körül mászkáljon.
Egy alagsorban mi szörnyű lenne? Mármint, ha már egyszer koleszos, akkor tuti nem a tizenhárom éves szintet üti, így a portás bácsi simán mondhatta azért, hogy ne menjenek le oda inni, vagy... vagy szellemetidézni, akármi. Egyébként is, ha már egyszer tilos lemenni, akkor miért nem zárják?
Ha fel van kapcsolva a villany, akkor kettő darabka lépcsőfokról miért nem látta a bácsi Jenette-t?

Nem indul rossz történetnek, ha több realitás lenne benne [mármint a normális részeknél]. Jobban ki kellene dolgoznod, többet kellene foglalkoznod vele!
10/6

Helyesírás.
Prológus: egy kicsit sok a "csak egy".
"dimenzió...Ahogy" - általános iskola alsó tagozat: A mondatról. Írásjel és következő mondat első betűje között szóköz van.
"ami az ajtón át van" - helyessen: ami az ajtón túl van
"Jöttek a dimenziók maguk után" helyesen: Jöttek a dimenziók egymás után.
"mennyek" helyett menjek
"Ha ő nem lett volna, én még mindig egy rémálomban lennék VOLNÉK"

1. Fejezet: - Szép nem - kérdezte" - akkor kérdőjel is kell!
Kérlek szépen írd ki azokat a szerencsétlen kis számocskákat.

Vesszőkkel, és az összetett mondatokkal nagyon bajban vagy.
A tagolás meg a másik. Egy-két helyen mondhatni egész jól eltaláltad, de van ami borzasztóan egybe folyik. Oh, és ha ilyen rövidek a részeid, akkor ezek nem fejezetek, hanem részek. A fejezet terjedeme sokkal nagyobb.
10/6.5

Összesen: 30/19

Remélem nem bántottatalak meg, nem az volt a célom.

Miss D.

73. Kritika: Jeges Érintés

Szép jó estét mindenkinek!
Mint ahogy az lenni szokott nekem is összejött rengeteg dolog, így szünet előtt. Bár, mint láthattátok posztoltam, de elárulom; egyetlen egy csendes szombatomon hoztam őket össze, hogy majd tudjatok frisseket olvasni.
Nos, miután megnéztem egy - SZERINTEM - elcseszett adaptációt [szégyeld magad Wes Ball], úgy döntöttem, hogy nem nézek meg még egy filmet, hanem neki állok a kritika írásnak :).

Blog megnyitásáért KATT 

Kinézet.
Nos, mint feltüntetted, a design nem saját, annyira nem fogok kötözködni, hisz a.) nem a kinézet a fontos, egy történet szempontjából b.) az alkotó nem fog rögtön változtatni.
Elrendezés szempontjából: az Ismertető tenném legfelülre, aztán az Információkat, a Közleményt, majd a  Chatet, a Menüt, végül pedig a Feliratkozókat. A többi meg, ahogy eddig volt, utána sorrendbe.
A fejléc már elsőre elnyerte a tetszésemet, igaz, nem annyira tükrözni, hogy egy vámpíros, fantasy bloggal van dolgunk, de attól még nagyon is hivogató. Talán a bal oldal egy icipicit üresnek hat, a másik felével ellenben, de ez legyen a legkisebb gond. A felirat valószínűleg a cím [ugye?], sajnos ilyen nyelven nem beszélek - nagyon ötletes.
A háttér szépsége abba rejlik, hogy fokozatos mennek át a színek, és nincsen túlcsicsázva. Ez a lilás-szürkés kombináció nagyszerű megoldás! A betűid is megfelelő méretűek, rendesen lehet olvasni, és nem megy ki az ember szeme,
Talán a szereplőkről nem adnék meg ennyi mindent, hisz az írás lényege, hogy legyen benne leírás, karkaterfejlődés, fokozatosság. Nem kell rögtön már fél történetet leírni külön :).
10/8

Történet
Féltem, hogy ez a történet is valami fanfic beütésű sablon lesz, de megleptél. Nem rögtön úgy indul, hogy "jajjcii a pasim vámpír, milyen bonyolult ez a kettős élet"
Örülök, hogy nem agyonhasznált, elcsépelt neveket használsz [bár nem értem, hogy annyi "ismeretlen" vezetéknév mellett miért kell használni a Live-et?].
Nem csak párbeszéd, hanem leírás is található benne. Látni lehet, hogy foglalkozol a részekkel, nem utólag gyorsan beleírsz pár sort. A történet nincs összecsapva, nem ugrálsz a jelenetek között, szépen ki van dolgozva.
Egyet nem értek [lehet csak túl későn van már nekem], Layice-nek, hogy lehet Jamie a BÁTYJA, ha a szülei kiskorában(?) váltak el. Nem öccsének kellene lennie? oO
Faye Tonkin hmm? Csak nem TSC-t néztél?:))
Picit nekem fura, hogy a féltesója rögtön elhiszi az aurás dolgokat, de pár sorral több vagy kevesebb, és ugyanaz lenne a jelenet vége.
Oké, most már kettőt nem értek: a történet elején az egyetemi felvételis levelet várja, a 6. F-ben pedig még csak harmadikas. Akkor , most hogy is van ez? oO
Nem tudok mást mondani, azt hiszem mindent leírtam amit szerettem volna. Tudom, hogy nem kell bele, de valamiért egy kicsit hiányolom belőle a zene jelenlétét. Senki nem hallgat zenét, nincs benne egy szám se megemlítve [nem kötelező, csak mondtam:)].
10/8.5

Helyesírás.
Hibákat nagyon nem találtam, talán annyi lenne, hogy figyelj a vesszőkre, de ez általános hiba, nálad viszont még ez is nagyon ritkán fordul elő.
"Faye ideadta a jegyzeteit" szerintem az "odaadta"-'val kell írni. [5.F.]
" - lementünk a nappaliba." itt jobban jönne ki a "mentünk le a nappaliba" [6.F.]
10/9

Összesen: 30/25.5

Összeségében ez egy nagfyszerű történet. Nem sablon, rendesen ki van dolgozva, és követhető, a műfajhoz viszonyítva reális történet. Nincs bevezetője, ahogy egy rendesen történetnek kell lenni, úgy indul. Nincs semmi "Szia, XY vagyok, itt lakok, etc" dolog. [Rengetegen itt hibáznak, egyébként]. Arányos a felépítése, nincs benne untató, véget nem érő leírás, és követhetetlen párbeszéd sem.
Aki végre egy normális VÁMPÍROS-FANTASY-t szeretne olvasni, az nyugodtan kattinthat rá!

Miss D.

72. Kritika - Recovery

Sziasztok! MA egy kritikát hoztam, azonban mielőtt belekezdek leírnám, hogy ezentúl én designről kritikát csak akkor írok, ha a bloggerina kifejezetten kéri J

Recovery

Történet:

Előszó:

Azt hittem erős vagyok, és hogy engem már nem hatnak meg az ilyen dolgok, de kár tagadnom, mire az előszó végére értem, bekönnyeztem. Ilyet még nem tapasztaltam, hogy valaki képes megríkatni már egy előszóval ( :D )
Az egész hangulata szomorkás volt, nagyon depresszív – amiket én kifejezetten szeretek. Már régóta tervezem elolvasni, de sosem jutottam el odáig, így örülök, hogy ezúttal kritikát is írhatok számodra.  Visszatérve a depresszív hangulathoz: Hatalmas előítéletek vannak bennem az ilyen történetek felé, mert eddig többnyire vacak megfogalmazással; szar a világ meghalok dolgokkal találkoztam, így egy kicsit féltem is, de a második sornál már rájöttem, hogy ez más, különleges. Egy író tollával írsz, bő szókinccsel rendelkezel, és ami a legfontosabb, kerek; összefüggő mondatokat alkotsz. Nehéz egy jó írót kritikáznom, mivel én kis kezdőként mit akarhatok egy nálam fejlettebb, tehetségesebb embertől?
Tetszik, hogy jelen időben írod. Ebben sokkal nehezebb írni – legalábbis szerintem – és nem is nagyon találkozok ilyennel. Így valahogy könnyebb azonosulnom a főszereplővel, és hú, tényleg annyira szépen fogalmazol, hogy magam is úgy éreztem, miközben olvastam, hogy ott vagyok, s magam előtt látok mindent.
Helyesírási hibát nem találtam, de hogy őszinte legyek, nem is kerestem. Ha van is benne, eltörpül az egész hangulata mellett.

Első fejezet:

Mivel úgy írom a kritikádat, hogy folyamatosan olvasom, így nem tudom, mennyire hosszú a többi fejezeted. Én magam nem tudok hozzászólni a témához, hiszen én sem tudom, most hosszú, vagy rövid fejezetet írjak. Írni hosszan szeretek, mint látom te is, viszont olvasok egy blogot, jobban szeretem, ha rövidebb – ez alatt nem körülbelül kétoldalasat értek – a tartalom. Természetesen, ha úgy vesszük, egy könyvhöz képest tökéletesen hosszúak, viszont tapasztalataim szerint sokaknak elmegy a kedve a blog olvasásától, ha egy hosszú résszel találkoznak.
Valamint, még a formalitáshoz hozzászólva: Nekem valamiért a bejegyzés címe belelóg a történetbe. Lehet az én gépem ilyen ősrégi, de gondoltam megjegyzem, hátha.
A fogalmazásmódod még mindig zseniális. Az egekig tudnám dicsérni, de komolyan. Egyszerű szavakat használsz, tehát nem kell nyitva hagynom a google böngészőt, hogy rákeressek a jelentésekre, valamiért mégis különleges, és egyedi lesz. Nem tudom, hogy csinálod, de blog olvasása közben ennyire még nem éltem magam bele dolgokba, magam előtt láttam mindent, és az első felénél magam is éreztem egyfajta feszültséget a beszélgetés közben. Mesés!
Kiara szimpatikus karakter, de hogy miért, azt nem tudnám megfogalmazni. Olyan emberi…
A kis utószóban azt írtad, hogy nem túl eseménydús fejezet lett. Őszintén szólva, ha nem is történt benne annyi minden, nekem elképesztően tetszett és fel sem tűnt. Ebben a fejezetben inkább az érzelmek voltak hangsúlyban, ami egyáltalán nem gond, sőt, kifejezetten szükséges pár ilyen rész – szerintem.
Ennek a hangulata már nem volt olyan szomorkás, mint az előszóé, bár ennek is megvolt a maga sajátos hangneme, az olvasóból már az első sorokban kiválthatott valamiféle érzelmet.
Tudom, hogy az elején azt írtam, elég hosszú, de mégis annyira hamar vége lett számomra, szívesen olvasnám tovább és tovább…

Remélem nem haragszol meg rám nagyon, de a következő két fejezetet nem kritikázom, mivel mindkettőt elolvastam már, és egyszerűen nem tudnék róluk újat mondani. A cselekmény egyre izgalmasabb, a történet során talán jómagam jobban izgulok, mint a főszereplő. Tetszik, hogy nem árulsz el azonnal mindent, így titokzatosabb hangulata van, és egy ideig sűrű köd fed mindent, ami lassacskán ugyan, de kezd kitisztulni. A főszereplőd nagyon, de nagyon szerethető,  és minden helyzetben nagyon élethűen ábrázoltad. Nem mellesleg teljesen illik rá a karakter is, akit választottál. A cselekmény egyedi, élvezhető, és izgalmas.
Sajnálom, gondolom ezzel a kritikával nem mentél sokra, de tényleg csak ide-oda tudnám dícsérni. Gratulálok hozzá, ha ezen az úton maradsz még sokra viheted. Ha pedig nem, egy nagyon jó hobbi alapjául szolgál. Sok sikertJ

71. Kritika - Az elátkozott család

Az elátkozott család

Kinézet

Fejléc:

Egyszerű, mégis szép. A legjobban talán azt tetszik, hogy nem túlzsúfolt, és nem estél abba a hibába, mint manapság sok bloggerina, hogy minél több képet próbál az amúgy is zűrzavaros fejlécre helyezni. Tényleg, szinte semmibe nem tudok belekötni. Szép textúrát választottál hozzá, a színek passzolnak egymáshoz, és az elmosás is szépre sikeredett – bár a farkas orra első ránézésre olyan, mintha le lenne nyisszantva. Nem találtam információ boxot, így feltételezem te csináltad! Szép munka, ha tehetném, tényleg csak agyba-főbe dicsérném. Sajnálom, de csak ennyit tudok róla mondani jelenleg.

Design:

Nagyon nagy bajba vagyok, mert ebbe sem tudok belekötni. Teljesen az én ízlésemre lett formálva, hiszen mint az előző kritikámban elmondtam, szeretem az egyszerűséget. A háttér színe teljesen passzol a fejlécedhez, ahogy az egész modulsáv, meg ahova a szöveget írod – igen, nem tudom mi  a hivatalos neve, ne tessék megkövezni.
Viszont. Az útbaigazítás ötletesen lett megoldva, hiszen a történeted nyelvén íródott, bár néha ez lehet nem a legjobb. Én például az összesre rá kellett, hogy kattintsak, mert nem tudtam, merre találhatom a fejezeteket, merre az egyéb dolgokat. Ezalatt nem azt értem, hogy változtatást javaslok, mert nem így van, csak ha már a modulok címe így van, a linket kreálhattad volna úgy, hogy az Átkok szóra húzódva ott bal oldalt legalul lássuk, a fejezetek mappához tartozik.
Tetszik, hogy szavazásokat raksz ki, ezzel magad is segíted, és én is szeretek szavazni, szóval ha túljutottam az eddigi részeken, én is megteszem.
Az egyetlen, ami eléggé rontja az összképet az a chat modul. A fekete elüt a többi színtől, hiába sötét az alap háttér, valahogy nem fér meg a kettő. Kicsit világosabbra vehetnéd, bár egy sötétebb bézs szín is nagyon jól nézne ki (szerintem)

Történet


Mielőtt belekezdek, leírnám, hogy szebb és rendezettebb lenne, ha sorkizártban írnál, és ekkora hézagok – ne üsd le olyan sokszor a szóközt – sem kellenek a bekezdések előtt.
Tetszik, hogy E/3-ban írod, az ilyeneket élvezet olvasni – legalábbis akkor, ha a bloggerina tud így írni. Most lehet leharapod a fejem, de önszántamból nem hinném, hogy neki kezdenék, de ez csakis azért van így, mert nem igazán rajongok az ilyesfajta blogokhoz. Ennek ellenére természetesen összefutottam már párral, és a megfogalmazásaid azonosulnak az évek nyelvéhez, valamint szép, kerek és összefüggő mondatokat alkotsz. Pontos leírásokat adsz, amit nagyon, de nagyon szeretek, így teljesen magam elé tudom varázsolni a dolgokat. Nem esel túlzásba, nem aggatsz felesleges jelzőket az emberekre és a tájakra, s a designedhez hasonlóan a fogalmazásod is egyszerű mégis mesés. Gazdag szókinccsel rendelkezel, ami hatalmas előny – rengeteg írópalánta irigyelheti, azt, amit írsz.
Kicsit kitérnék a prológusodra, hiszen szeretném megemlíteni: a blogokon olvasott prológusok között meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy eddig ez volt a legjobb. Figyelemfelkeltő, nem untató és a mennyisége is tökéletes. Az ember szinte késztetést érez, hogy azonnal hozzálásson a következő fejezethez. Okos megoldás, pontosan így kell ezt csinálni (kacsint)
És ha már a mennyiségeknél tartunk, leírom, hogy a fejezetek hossza megfelelő, bár magam sem tudom, kinek mi az ideális. Én például rengeteget írok, és sokan azt mondják, hogy kevesebbet kéne, mert a hosszú szöveg elriasztja az embereket – ha viszont keveset, akkor meg azért nem kezdenek bele, mert hamar végig érnek. Szóval nem nagyon tudom megmondani, kinek mi a jó, a lényeg az, hogy nekem megfelelőek voltak, és gondolom még sok más embernek is, hiszen nem kis rajongótáborod akad.
A történet cselekménye izgalmas – bár hogy őszinte legyek, voltak részek, ahol nagyon untam magam. Az alap, amire építesz egyedinek mondható, legalábbis én nem nagyon találkoztam még ilyennel. Figyelj arra, hogy néha a kevesebb több. Nem kell túl magyarázni a dolgokat, mert az olvasó hamar kedvét veszítheti, ha az olvasás közben erősen kell koncentrálnia, nehogy elvessze a fonalat. Tehát hiába alkotsz szép mondatokat, ahogy feljebb említettem, néha elég egy pillanatra elbambulnom, és kezdhetem előről, mert egyszerűen nem értem, mit olvastam. Ez talán a korhű ábrázolás miatt van, én ezért is nem szeretek ilyeneket olvasni. Természetesen meg lehet oldani, hogy ez is gördülékenyen haladjon, csak el kell sajátítani egy picit, hogy keveredjék a kor és a mostani nyelvezet.
Emellett még az elején tartasz, így nem tudom megmondani, mit tartogatsz még a tarsolyodban, de általában aki fantasy-t szeret olvasni, az várja az akció dús jeleneteket. Remélem, ez itt sem marad el, legalábbis egy rész erejéig én csillogó szemekkel olvasnám.
Jaj, és majdnem kihagytam. Szintén a korhű ábrázolásnak tudtam be, de a karakterek nagyon távol álltak tőlem. Egyik szereplővel sem tudtam azonosulni, hiába kerestem egy közös pontot.
A jelen és múlt idővel ahogy látom neked is meggyűlt a bajod, észrevettem, hogy egy fejezeten belül többször váltasz időt egy rövid idő erejéig.
Vesszőhibákból találtam párat, ahogy elütésekből is, de én ezek felett elsiklom, hiszen bárki hibázhat.

Sajnálom, hogy rövidre sikeredett, de a designed fantasztikus lett, így arról nem tudtam sokat mondani, ahogy az írásodról sem, mert nem tudok elszakadni attól a felemtől amelyik nem igazán szereti az ilyen történeteket – még egyszer sajnálom.
De ennek ellenére tényleg nagyon ügyes vagy, egy író tollával írsz, és a történeted is egyedi J
Ölel: Clarissa

70. Kritika - The Last Summer

The Last Summer

Kinézet:

Fejléc:

Hogy őszinte legyek, nekem egyáltalán nem tetszik. Vagy inkább nem is az, hogy nem tetszik, mert a maga módján azért elég jó, viszont ha magam találok a blogra, nem biztos, hogy belekezdek.
Először is, amit ki kell emelnem, bár ez nem csak a fejlécre vonatkozik: a színek nincsenek összhangban. A fejléceden még talán, és ez a sötétvörös, barnás szín nagyon szép, viszont akkor háttérnek nem tanácsos beállítani egy virágos hátteret – sokkal inkább illene hozzá mondjuk egy pár árnyalattal világosabb, letisztult szín. Így a blog is egyszerű, de nagyszerű lesz (tesco rekám), így viszont az amúgy is zsúfolt fejlécet még durvábbá teszi.
Visszatérve a fejléchez: a fiú és a lány képe két oldalt többé s kevésbé pontosan lett kivágva, ráhelyezve a képre, viszont szemet üt, hogy a fiú képe sokkal élesebb, mint a lányé. Nem csakhogy élesebb, de még világosabb is.
Ami pedig a közepét illeti, hát totális a káosz. Látok egy szép textúrát a háttérben, bár aligha.
Szeretem az olyan fejléceket, amik momentumokat ragadnak meg, és egy történethez illő kép kerül szépen (!) elmosva. No, itt a középen látható pár túl – nem is tudom, hogy mondjam – látható. Biztos hülyének nézel, de az oda egyáltalán nem kell, főleg nem középre, hiszen az ember szeme oda vándorol először – főleg ha ennyire szembetűnő – nem pedig a két fő karakterre. Tehát vagy a főbb képeket előreteszed, vagy pedig kiveszed onnan azokat a felesleges képeket, mert így tényleg nagyon zsúfolt, és nem igazán szép.

A design:

Előzőleg már kifejtettem, hogy a fejléc és a design színei eléggé elütnek egymástól, és tanácsot is adtam, így ezt már nem fogom továbbra elemezni.
Nézzük akkor a modulokat! Első sorban kezdeném azzal, hogy nagyon jó, hogy versenyekre jelentkeztél, de ezeket a képeket, amik az oldalt hirdetik, jobb lett volna alulra helyezni. Bár ez csak egy tanács, egy kis személyes vélemény, hiszen jobb lenne úgy az oldalra tévedni, hogy az infóboxot látom elsőként nem pedig azt, hogy milyen versenyeken veszel éppen részt.
Az infóboxhoz térve pedig szeretném leírni, hogy nekem nagyon tetszik. Szeretem ezeket a képes dolgokat, főleg mikor ha rámegyek, szöveg jelenik meg. Ó, és azt is majdnem kihagytam, hogy a kép színei is nagyon egyeznek a többivel, így tökéletesnek mondható.
Az iránytű, akarom mondani a menü is nagyon tetszik. Jópofa és aranyos, ilyennel még nem találkoztam, amiért külön pont. A színek itt is patentül megfelelnek, főleg hogy a felette lévő kék nagy része világoskékben pompázik.
Most pedig jöjjön a feketeleves, amire személy szerint nagyon allergiás vagyok. Tudom, hogy minden írónak van egy elképzelése az adott karakterről, de ezt nem feltétlen kell az olvasó orrára kötni. A fejléceden még rendben van – bár ott sem szeretem, ha látható az ember arcát, akiről mintázva lett – és az is teljes mértékben oké, hogy létrehozol egy szereplők modult, hiszen arra rámegy az, akinek szíve joga, és nem akarja a fantáziájára bízni a dolgokat. Na de az, hogy konkrét képeket helyezni oldalra róluk, na, az engem kifejezetten zavar. Szeretem magam elképzelni, saját kedvemre formálni a karaktert a leírások alapján, hiszen az olvasásnak ez az egyik legnagyobb élvezete, de így oda a varázs. Sajnálom, ezt most ki kellett írnom magamból, és biztos vagyok benne, hogy talán egyedül osztozok saját véleményemen, de akkor is le akartam írni.
És még így a végére annyit, hogy én nem szeretnélek rávenni, hogy vedd le azokat a képeket, hiszen biztos sokan szeretik, de azért ha a jövőben fontolóra veszed, akkor a chat és a feliratkozók helyét is cseréld meg (és a versenyek jobbak lennének alul! )

Történet:

Négy fejezet van fent, így ezt már nem elemzem részről részre, csak a fontosabb, szemet szúró dolgokat emelem ki, kizárólag segítő céllal J

Kerestem a prológust, hiszen máris csak az első fejezettel találtam szemben magam, ahogy lejjebb görgettem, aztán észbe kaptam, hogy létrehoztál egy ilyen kis oldalkát. Ez még talán nem a történethez tartozik, de ide is kirakhattad volna, hisz nem mindenki néz körül azonnal a menünél.

A prológusod egy fülszövegnek mondható. Sokakkal megesik, hogy nincsenek teljesen tisztában a két szó fogalmával, sem azzal, hogy prológust nem(!!) kötelező írni. A prológus egyik lényege, hogy valami olyat mesélj el, ami nélkül a történet nem tudna elindulni, tehát egy dolgot a múltjából, vagy egy nagyon fontos momentumot, amivel olvasásra készteted az olvasót. Engem pedig nem igazán fogott meg ahhoz, hogy tovább olvassam önszántamból. Ez maximum tényleg csak egy kis bemutatónak felel meg – mind a mennyisége, s mind a tartalma.
Tudod mit, a végén lehet az lesz, hogy fejezetenként írom, mert folytatólagosan olvasok, és mindent le akarok írni, szóval ne lepődj meg, ha egy fejezeten túl sokat csámcsogok.
Kezdjük azzal, hogy azokat a képeket szedd ki. Ez nem csak egy baráti tanács, mint a többi, ez egy szigorú, és fontos dolog, mert egy) mint hangsúlyoztam nem kellenek képek, mindenki a saját fantáziájára kellene, hogy bízza a történetet kettő) idegesítő három) rosszul vannak elhelyezve, legalábbis tiszta összevissza négy) a fehér háttér borzasztó, csak még jobban kiemeli, hogy ’HÉ NÉZZÉTEK, ITT VANNAK KÉPEK és öt) nem kell!
Aztán pedig… túl sok a párbeszéd, és ehhez még csak el sem kellett olvasnom, elég ránézni. Túlnyomólag minden sor kötőjellel kezdődik, amely ha nem tévedek, a párbeszédek jele. Nem akarok gonosz lenni, de a minősíthetetlen blogokat így a legkönnyebb felismerni – és ahogy eddig olvasgattam, a tiéd nem igazán tartozik közéjük – szóval a helyedben ezen változtatnék. Fontosak a leírások, mind a személy és mind a táj jellemében. Ez azért jó, mert nem lesz szükséged azokra a fránya képekre, ahhoz, hogy kifejezd magad, és sokkal gördülékenyebb lesz az olvasmány, élvezetesebb lesz olvasni. Lehet jönni azzal, hogy manapság az ilyeneket nem szeretik, mert lusták elolvasni. Hát gondjuk-bajuk! Ezek a dolgok sosem unalmasak, aki pedig csak párbeszédeket jött ide olvasni, az üljön be a tévé elé, és kapcsoljon a Violettára.
A történések túl gyorsan következnek be. Ez lehet, hogy az előbb említett problémából fakadóan vannak így, de akkor is, mintha minél gyorsabban akarnál egyről kettőre jutni, ami nem túl nagy előny. Nem szabad húzni, csavarni a dolgokat, mígnem unalmassá válik, de ennyire gyorsan sem jó haladni, mert sokkal nehezebb beleélni magunkat.
Na, nem húzom már tovább a szót, inkább nézzük milyen is a cselekmény.
Mond bármit ki beszél, én az elején teljesen úgy indultam neki, hogy ’ne neked, még egy sablonos történet.’ azonban hogy is mondjam, kellemeset csalódtam. Természetesen vannak benne olyan elemek, amiket mintha már ezer más helyen olvastam volna. Amikor a költözést olvastam, azt hittem, hogy a történet azzal fog folytatódni, hogy az új életében kikkel s mikkel találkozik, de örültem, mikor folytattam, és kiderült, hogy a nyár még az övüké, ezzel elhessegetve a gonosz gondolataim, amik a sablonosságot akarták üldözni.
Az is tetszik, hogy a szerelmi kapcsolat nem azonnal történik, hanem szépen lassan bontakozik ki, mutatja meg magát az olvasó számára – bár a gyors történések miatt még ez is gyorsabbnak látszik.
Szó mi szó, a történet cselekménye meglepetést okozott számomra, hiszen rosszabb történéseket vártam, nem pedig fordulatokat (amiket nem említettem meg, pedig volt egypár és tetszettek), viszont annyira nem tud érdekelni a történet, hogy folytassam is. Nem tudom, rejtegetsz –e még valamit a tarsolyodban, amivel meglepheted az olvasóidat, de eddig elég egyhangú, hiába szólnak mellette pozitívumok.
Az írásod, mint azt hiszem fentebb már említettem egyvonalú, és nem sokat mutat magából. Nem nagyon tudom megállapítani az írásképedet, hiszen nagyon sokat nem írsz, csak egy forgatókönyvet, melyekhez társul egy kis érzelem – legalábbis érzelmesnek szánt leírás – csak hogy a szereplő tudja mikor s mit kéne tennie. Na de azok a kis részek, ahol leírod a történéseket is csak tőmondatokból állnak – tiszteletes kivételek – amik lehet fontosak, a hanyag megfogalmazásnak köszönhetően elhanyagolhatónak tűnnek.
A vesszőket és írásjeleket megfelelően használod, így a helyesírás ezen részéhez annyit fűznék hozzá, hogy sorkizártban írd a történeted, mert szebbé teszi a blogot.
Aztán jöjjön megint egy olyan, amivel kapcsolatban tanácstalan vagyok. Helyesírási hibát nem igazán találtam, legfeljebb elütési gondokat, amik mindenkivel előfordulnak DE;
 - Seeemmiiiiiit!  <- az ilyeneket hanyagold. Máshogy is el lehet érni, hogy átérezzük a dolgokat, nem kell iiiiiiiilyeeeeeeeeeeeeen módon közölni.

Meglehet, hogy még kezdő vagy. Jómagam is így kezdtem, és talán nem túlzok, ha kijelentem, hogy fejlődtem valamennyicskét írás terén, viszont ehhez neked is sok dologra lesz szükséged. Először is, ha szeretnéd, hogy bővüljön a szókincsed, nem az a dolgod, hogy kinyisd a szótárat és megtanuld az első húsz szót, ami veled szembe jön – persze ez is egy megoldás. Olvass! Szórakoztató, és rengeteg dolgot tanulhatsz belőle. Amellett, hogy összetettebb mondatokat tudsz majd összehozni, és bő szókincsed lesz – amit az életbe is hasznodra válik – a saját írói stílusod is alakulgat majd minden egyes könyv elolvasása után. Aztán persze nem maradhat el a gyakorlás sem. Ha úgy érzed, van még mit fejlődnöd, és a legjobbat akarod kihozni magadból minden fejezethez, akkor javaslom, hogy írj rövid, egyperces novellákat. Mindig legyen egy főbb téma, tehát ne csak úgy írogass mindent ami eszedbe jut, aztán egy semmi lesz belőle, ráadásul egy olyan semmi, ami nem visz előbbre. Gondolok itt arra, hogy ha az a véleményed, hogy nem megy a tájleírás, keress egy képet google-n, vagy deviantarton, és szép, bő mondatokkal írj le mindent. Itt sem kell túlzásba esni, mindenféle jelzővel illetni a dolgot ( KATT, HOGY LÁSD A CIKKET ), hiszen a kevesebb néha több.
Ha nem tévedek, benned ennél sokkal több rejtőzik, csak ne féld megmutatni, hiszen a négy fejezet alatt sokat fejlődött az írásod, de még mindig elköveted ugyanazokat a hibákat újra és újra.

Szinte biztosra veszem, hogy a kritikád olvasása közben jó párszor a pokol legsötétebb bugyraiba kívántál, de ne feledd, hogy te kérted a véleményem, ami nem mindig rózsaszín, és nem mindig tetszhet neked. Sajnálom, ha megbántottalak, viszont szeretném, ha elkerülnéd a hibáidat a közeljövőben, hogy jobbat alkothassJ
További jó munkát, ölel: Clarissa.

69. Kritika - Sámánszív

A blog megtekintéséért katt!

Kinézet:

A kinézet nagyon tetszik, jól mutat ez a lila szín, és minden összhangban van egymással. Látom, hogy a designt nem te készítetted, de azért lenne pár észrevételem, amiket ki is fejtek. Az egyik ilyen, hogy a fejlécen a lány fejénél van egy kis rész, ami nincs jól leradírozva, mivel látszik egy kicsit a körvonala, bár az is lehet, hogy az a hátánál levő kép árnyéka, bár nekem nem annak tűnik, ha mégis az, akkor elnézést érte, de összességében a fejléc nagyon szép. A másik dolog, hogy a Menünél a második szín ugyan olyan, mint a háttér, szerintem jobban mutatott volna azzal a színnel, ami az oldalán van a menükódnak, mert így túlságosan egybeolvad a háttérrel. Még egy dolog/megjegyzésem lenne, hogy a versenyképeknek szerintem csinálj egy oldalt, mert a méretek nem egyformák, így nem mutatnak szépen az oldalon. Igen egyszerűbb lett volna, ha csak annyit írok, amit elsőre gondoltam a designról, hogy nagyon tetszik, de akkor az nem a mi csapatunkra lett volna jellemző. 

10/9.85 (csak, hogy valamivel jelezzem, amiket leírtam)

Történet és helyesírás:

 Azért is veszem egybe a kettőt, mivel szorosan összefüggnek, és mikor kiírom a hibákat az egyszerre a történet része is, de nem feltétlen lesz minden hiba helyesírási. Mivel csak egy fejezet van fent és a prológus, így külön írok róluk. Először is amit megjegyeznék, az a szövegszerkesztési mód. Ha wordban írod, ajánlom, hogy jelöld ki az egészet, majd állítsd be, hogy a térköz nulla legyen előtte és utána is, és akkor nem lesz ilyen tagolt az egész.

Prológus:

Már egyből az első bekezdésben kétszer is szóismétlést találtam: "Viharos, sötét éjszaka volt. Josephine mindössze öt éves volt és rettegett a villámlástól, a dörgéstől. A takarója alatt vacogott és halkan könyörgött az ítéletidő végéért. Azonban már lassan éjfél is elmúlt, azonban a vihar még mindig nem enyhült. Kipattant az ágyból és átszaladt a szomszédban lévő szobába, a szüleihez." Itt írhatnád mondjuk úgy, hogy (pirossal jelöltem amiket megváltoztattam, de ez csak egy lehetőség, máshogy is átfogalmazhatod): Viharos, sötét éjszaka volt. Josephine mindössze alig múlt öt éves, és rettegett a villámlástól, a dörgéstől. A takarója alatt vacogott, és halkan könyörgött az ítéletidő végéért. Azonban Már lassan éjfél is elmúlt, azonban a vihar még mindig nem enyhült. Kipattant az ágyból és átszaladt a szomszédban lévő szobába, a szüleihez.

 Az utolsó előtti bekezdésben ismét találtam hibát: "Az állat előreóvakodott, majd egy kis idő múlva teljesen előremászott a rejtekhelyéről." Számomra ez az előreóvakodott nagyon furán hangzik, ahogy az előremászott is, de ez megint csak egy meglátás, viszont szerintem így jobban hangzana: Az állat kezdett előbújni, majd kis idő múlva már teljesen ki is mászott a rejtekhelyéről. 

Összességében nagyon figyelemfelkeltő a prológus, és ha átolvasod, biztos te is megtalálod a hibáidat. 

1. fejezet:

Először is a bevezető szöveghez hozzászólva, én is fiúnak néztem, de rájöttem, hogy valószínűleg a lány akart lenni, na de térjünk is rá a szövegre. Mikor olyan rész van a szövegben, hogy gondolatjel következik, akkor mikor megint a narrátori hangot veszed fel, azt új sorba írd, mutatok egy példát: 

"- És mivel szeretnéd megetetni? – kérdeztem incselkedve a kissráctól. Ő rögtön megfordult, a vödörhöz rohant, kikapott egy répát belőle, majd vissza is sietett a pónihoz." Azt a részt, hogy "Ő rögtön megfordult ..." írhatod új sorba is, mert úgy helyesebb lesz, főleg, mert utána nem Brandon mondandójával folytatod, hanem a lányéval. 

Találtam egy olyan részt, amiben az egyik szó kissé kilóg az eddigi írásstílusodból, erre gondoltam: "Ezután rájöttem, hogy nem mondhatom el nekik, hogy van egy farkasom, mert tudtam, hogy kiakadtak volna." Valahogy ezt a kiakadtak szót nem tartom odaillőnek, teljesen eltér az eddigi szóhasználataidtól, helyette használhatnád, hogy nem nézték volna jó szemmel, nem örültek volna neki, vagy hasonló kifejezéseket. 

Ennyi volt, amit kiemeltem volna, viszont nem mindig teszel veszőt, ahova kellene. Azt vettem észre, hogy az és előtt szinte soha nem raksz. Ha esetleg nem tudod eldönteni, hogy kell-e vagy sem, akkor javaslom, hogy nézd meg hány állítmányod van a mondaton belül, és annyi tagmondatod lesz, vagyis annyi vesszőt raksz ki, persze ez nem érvényes az olyan szavak esetébe, ahova mindig vesszőt kell rakni, de ezekkel nem is volt gond

Összességében a történet nagyon tetszik, fel is iratkoztam rá, mivel nagyon érdekel a folytatás, és szépen is fogalmazol. Nagyon jónak találtam a felépítését a történetednek, hogy már nem egyből a lényeggel kezdesz, hanem felvezető szöveggel, ami még inkább csak kíváncsibbá teszi az olvasót, és felkelti az érdeklődését. Továbbá nagyon tetszett, hogy használsz leírásokat, teljesen el tudtam képzelni a helyszíneket,  a történéseket, és ez egy nagyon pozitív dolog, ha így tudod szemléltetni az írásod által a cselekményt. Apró hibáid vannak, amiket igyekeztem ki is írni, de azok sem olyanok, amiket többszöri átolvasás után ne vennél észre. A történeted egyedi, és azt tanácsolom, hogy folytasd, mert nagyon ígéretesnek tűnik.

10/8 (csak a hibák miatt, mert maga a történetre tízet adtam volna)

Összesen: 20/17,85

Remélem nem bántottalak meg a kritikámmal, és nagyon remélem, hogy folytatni fogod. További sok sikert a blogoláshoz.

68. Kritika: Fény a sötétben

Fény a sötétben

Kinézet:

Fejléc:
Az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem az volt, hogy tetszik, viszont mivel ez egy kritika, szeretnék bővebben kitérni az apróságokra is.
A fejlécen szereplő karakterek szépen ki lettek vágva – bár a háttérben szereplő fiúnál akadnak némi pontatlanságok, ha az ember jobban szemügyre veszi. Az elhelyezés is nagyon jól sikerült, ezalatt pedig azt értem, hogy jól tetted, mikor úgy döntöttél, kicsit balra helyezed őket.
Látom, a háttérben vannak nagyon halvány képek, amikből sokat nem nagyon tudtam kivenni.  Látok pár szemet, és arcot, de épp csak a vonalaikat. Tudom, mit szerettél volna ezzel elérni, vagy legalábbis sejtem, de vannak benne dolgok, amik nem kellenének – szerintem.
A cím egyszerű betűtípussal van írva, amivel persze semmi probléma, viszont annyi kivetnivalóm lenne, hogy az ’a sötétben’ szöveg kicsit világos rózsaszín, amit ha egybevetek a designnel, nem igazán passzol.
Röviden annyi, hogy első ránézésre hibátlan, csak a cím betűszínével – meg egy kicsit a típusával – van bajon, viszont ha kicsit tovább nézi az ember, láthat benne pontatlanságokat is.
A design:
A design alapjáraton véve egy egyszerű sablon alapján készült, és szerintem ez pont így tökéletes. A maga módján letisztult, a falas háttér passzol – mind színben mind hangulatban – a fejléchez. Az egyetlen kivetnivalóm az élénkrózsaszín betűk. Lehet, ez csak személyes dolog, amiért nem nagyon csípem a rózsaszínt, de a fejezetek címéhez halványabb színt is választhattál volna, és ugyanez vonatkozik a chat ablakban található írások színére is.
(Sajnálom, hogy nem írtam ehhez olyan sokat, de a látásra épülő kritikáimon még sajnos dolgoznom kell.)
Összességében: A színek nem igazán passzolnak egymáshoz, amin én a helyedben változtatnék, valamint a fejlécen kicsit finomítanák.

A történet:

Mivel nincs fent még sok fejezet, úgy döntöttem minden részre kitérek, hiszen egy hosszú kritika tapasztalataim szerint még senkinek sem volt ellenéreJ

Prológus:
Mielőtt belekezdenék a történeted elemzésébe: A kis kép melletti szöveget szerintem nyugodtan írhatnád dőlt betűkkel. Hangulatosabb lenne, hisz gondolom a tőmondatokkal és a pontokkal az volt a célod. Emellett örülök, hogy sorkizártban írod a fejezeteket.
Ebből a kis szösszenetből nem sok mindent tudtunk meg. Hú, hirtelen nem is tudok mit írni róla, hiszen a történet még nem indult be, így azt logikai illetve tartalmi szempontból kritikáznom felesleges. Legfeljebb később még kitérek rá.
A hosszával hogy őszinte legyek nem vagyok megelégedve. Igaz, hogy a prológus nem arról híres, hogy hosszú legyen, mint egy fejezet, de ennél eseménydúsabbra is sikeredhetett volna.
Természetesen figyelemfelkeltő, hiszen aki elolvassa, abban azonnal felmerülhetnek a kérdések, amik a történet folytatására késztetik. No, ez akkor igazán jó, ha biztos vagy benne, hogy a későbbiekben nem fogsz csalódást okozni, hiszen én magam is találkoztam már olyannal, hogy a prológus olyannyira figyelemfelkeltő volt, hogy a matekházi félre tételével azonnal nekiálltam – sajnálatos módon az első fejezet után feladtam, de remélhetőleg a tied nem lesz ilyen, és egy pozitív kritikát sikerül írnom.
Ebből a titokzatosságból kifolyólag annyit tudtam levonni, hogy a lány elfojtott dühvel küzd – amiről többet is írhattál volna, hisz az érzelmek leírása számomra nagyon fontos.
Szeretem az E/3-ban íródott műveket, főleg a kicsit szomorkásabb, sötétebb hangulatúakat. Kivetnivalót a fogalmazásodban nem találtam – bár néha akadtak kicsit furcsán megfogalmazott mondatok is – az egyetlen, ami itt is zavart, az a bizonytalanság. Ez lehet, a miatt van, hogy egyik pillanatban még a rózsaszín hajú lány helyzetét s belső érzéseit közvetíted, másodszorra pedig a figyelő emberekét, amit nem igazán értettem miért is volt. Akarom mondani, lehet, hogy fontos szerepük lesz a későbbiekben, azonban most, hogy nem igazán fejtetted ki, így csak perverz leskelődőknek gondolhattam őket. Sokan beleesnek abba a hibába – ez alól én sem vagyok kivétel – hogy a fejükben már minden patentül meg van rendezve, hogy mi lesz a történet végkimenetele, viszont ezt fejezetekbe sűríteni, méghozzá úgy, hogy ne árulj el túl sokat, vagy esetleg túl keveset, nehéz.
A helyesírás többnyire rendben van, leginkább csak elütésekkel találkoztam, de azért a helyedben kétszer átnézném, a word mit húzott alá pirossal, mielőtt posztolok.
A vesszőkkel viszont néhol igazán meggyűlt a bajod, mert volt, hogy oda tettél, ahova nem kellett volna, s volt, hogy oda nem, ahová kellett volna – bocsánat a szóismétlésért, de hiába töröm az agyam, nem tudom kifejezni máshogy.

Első fejezet:

Nem akarlak elkeseríteni, de ez egy elég összecsapott fejezet lett. Kezdeném azzal, hogy hosszra nagyon kevés, én egy prológust tudnék elképzelni ennyi karakterrel.
Meglepett a szempontváltás, és kicsit el is szomorodtam. Az után, hogy a prológusod E/3-ban írtad, azt gondoltam, hogy a többiben is megtartod ezt a szemszögöt. Én kitartottam volna az adott szemszög mellett, így valahogy furcsa az egész.
Az eleje jól indult, vártam a részletes helyzetleírásokat – ami elmaradt – és a szereplő belső gondolatait. Bizonyára én vagyok ilyen ’írjtöbbet’ mániás, de egyszerűen elvarázsol, ha szépen ki van fejtve minden, és szép kerek mondatokkal ellátott szöveget olvashatok. Azonban megesik, hogy valaki a ló másik oldalára kerül.
Bocsánat, most valószínűleg megbántalak, de kritikát kértél így le kell írnom: én nagyon untam. Igaz, hogy folyton mondogatom, hogy kellenek a részletek, viszont van, hogy nem, és itt például nem kellett volna. Fontosnak fontos volt, hogy elmondd ezeket, mert a nélkül bizonyára nem tudhattuk volna meg, miért került a szobába, s hogy vívta ki magának ezt, de valami mégsem tetszett benne – magam sem tudom mi.
Hogy őszinte legyek, egy kicsit klisé, így az elején, legalábbis majdnem minden második blogban a főszereplőnek átlag feletti képességei vannak, de ő mégis szerény és kedves marad. Igaz, hogy a könyv arra való, hogy kikapcsolódjunk, elfelejtsük a problémáinkat – ezáltal nem kell valósághűen leírni mindent. Azonban itt is vigyázni kell, hiszen valljuk be, aki ennyire tehetséges, azért nem utasít vissza holmi rangokat – amit nem nagyon értettem.
Nekem bonyolult volt – igaz, ebben én is hibás vagyok, hiszen sorokat ugrottam át -, de gondolom, ha úgy olvasnám, sem lenne túl tiszta a kép.
Mivel úgy írok kritikát, hogy olvasom közben, csak most vettem észre, hogy kihagytam egy bekezdés elolvasását, szóval gyors hozzárakom a kritikához.
Nos, ezzel pedig végképp minden összekuszálódott. Nem értem, de tényleg. Ez most egy küzdősport, amit a lány űz, vagy valami utca bunyó? Ha az első, miért körözik?  Rendben, félre rakom a kérdéseim.
Nagyon hirtelen történik minden. Egyik percben még a szobában vagyunk, a másikban pedig a lány előéletének felét megtudjuk.
Nem vagyok benne biztos, de szerintem ez egy fanfiction – kérlek, javíts ki ha tévedek. Mindenesetre én nem igazán vagyok animés, így nem konyítok a dologhoz – kívülálló szemével olvasom a blogod.
Helyesírási hibák itt is vannak, jóval több, és jóval feltűnőbb a mennyisége, mint az előzőben. Bekezdésekre tagolhatnád a dolgokat, hogy ne folyjék egybe, így a kinézete is szebb lesz, és könnyebben tájékozhat az olvasó is. Emellett nem ártana felkérni egy bétát, aki lecsekkolja a részeidet publikálás előtt.
Jaj, és majdnem elfelejttettem: a múlt és jelen idő használatával nem egészen vagy tisztában, legalábbis a történet folyamán legalább négyszer múltból jelenbe, majd visszaugrottál.

Második fejezet:
 

Muszáj leírnom, hogy kétségeim vannak az írásképeddel kapcsolatban. Van, hogy nagyon szépen, és választékosan fogalmazol, kerek, összefüggő mondatokat alkotsz, de aztán úgy tűnik, mintha elmenne tőle a kedves, és pár bekezdés erejéig csak muszájból írnál, majd utána ismét kedvet kapsz, és egy író tollával hányod a szavakat. Nem tudom, ez miért van, lehet, csak megunod, hogy választékosan fogalmazz – ami alap dolog, ha igényes munkát akarsz - , de ha úgy érzed, csak muszájból írsz, nincs értelme az egésznek, és meglehet, jobb lenne egy kis pihenőt tartani, míg felfrissült erővel neki nem tudsz állni.
A fejezet elején, egy folyosón-lépcsőn halad végig a lány, csak hogy pontosítsak: egy kísérteties folyosón. Na, nem tudom, de azért az elég fura, hogy van mittudomén mennyi lakó a házban, és abból csak egy jár azon az úton. Természetesen magam sem szívesen bandukolnék végig egy lépcsősoron, ahol tudom, hogy kivégzések történtek, de valószínűleg nem csak a fiatal lány lakik a házban, így az érettebb gondolkodásúak csak nem tesznek kerülőket, csak mert félnek. Megértem, hogy tökös csajként akarod beállítani, de ez az egész valahogy furcsán hat.
És még egy dolog, amit nem értek: Miért fél mindenki a lánytól? Mivel még mindig nem vagyok képbe, hogy küzdő sportol vagy nagy gengszter, így tök értelmetlen az egész. Ráadásul visszatérve az előző fejezethez, nem igaz, hogy senki nem tudja megtalálni, ha plakátokkal van teli az egész város.
Mindegy is, lépjünk tovább…
A konyhában egy új szereplő kerül a láthatárra, aki különös módon nem riad meg a lánytól. Mivel az elején nagyon keménynek, és félelmetesnek állítottad be, itt leírhattad volna, hogy a fiú miért nem ijed meg tőle, vagy hogy hogyan is lettek barátok.
A kettejük között történő párbeszéd összecsapottnak hatott, és semmi extra, vagy nélkülözhetetlen nem volt benne. Húzogattam a szemöldököm, mikor olvastam, mert nagyon furcsa, legalábbis én biztosan ennyire hülye vagyok, hogy nem értem, de mégis miért kell a lánynak odamenni ahhoz a teremhez, ha egyszer megmondták, hogy ne? Persze vannak a lázadó lelkű fiatalok, mint minden könyvbe, de basszus, ha már csinálnak nekem palacsintát, csak hogy maradjak a seggemen, akkor leülök és kérek még egy adagot, nem megyek vért ontani.
Helyesírási hibák itt is voltak, ahogy előzőleg is, és csak annyit tudok mondani: vagy ellenőrizd, többször amit írsz, mielőtt posztolod, vagy keress fel egy bétát.

Többet nem nagyon szeretnék mondani, hiszen az időm is kezd fogyni, és azt hiszem, mindent leírtam, ami lényeges lenne. Sajnálom, ha megbántottalak, de ne feledd, te kérted a kritikát, ami nem minden esetben pozitív!
További jó munkát a későbbiekben,
Szurkol: Clarissa

67. Kritika: Ballad of the Crowman

Üdv néktek barátaim, rómaiak.

Nem, nem haltam meg csak egy kicsit elhavazódtam a suliban, itthon és a magánéletben is. Na jó, talán az is közre játszott, hogy ki akartam olvasni A hercegnőt (még a felénél se járok), így minden este fél kilenckor befészkeltem magam a pihe- puha ágyamba és csak a fantáziavilágra koncentráltam.

Viszont most itt vagyok egy kritikával és hamarosan egy cikket is szándékozom közzétenni.

A blog megtekintéséért katt.

Design:

A színek passzolnak egymáshoz, minden letisztult és nincsen semmi szembántóan kiugró dolog. Egyszerű, de nagyszerű. Az egyetlen, ami engem nagyon zavar, az az, hogy az oldalon sehol sem jelenik meg a cím. Mármint tényleg sehol... így honnan tudjam, hogy mit is olvasok? Gratulálok a design-hoz, de én nem tudok róla többet írni. Engem megnyertél magadnak és, ha nem lenne nagy kérés, megmondanád, hogy mit lát Legolas tünde szeme?

10/ 9

Helyesírás:

A helyesírásod szemet gyönyörködtetően tökéletessé lehet tenni két apró hiba kiküszübölésével. Az egyik a számok betűvel való leírása, a másik pedig a ritkán előforduló elgépelések kijavítása.

A történet volt néhány agyoncsavart mondat, ami a barokk körmondatok kacifántosságával vetekedett, de szerencsére ezek a későbbiekben megrövidültek és letisztultak.

A régies nyelvhasználat nekem nagyon tetszik, hiszen így tényleg olyan érzést kelt a történet, mintha az Odüsszeiát egy kódexet olvasnánk.

10/ 9.5

Történet:
Egy új világot megalkotni úgy, hogy az éljen, lélegezzen, új lényeket szüljön és ténylegesen létezővé váljon, nagyon nehéz. J. K. Rowlingnak sikerült és aki olvasta a könyveit, mindenki a Roxfortba akar járni. Rick Riordannek sikerült, azóta a Camp Half-Blood és a Camp Jupiter a legkirályabb táborok a világon. Suzanne Collinsnak sikerült, ennek ellenére nem akar senki sem a tizenhárom körzet egyikében élni. Cassandra Clarenek sikerült, a fanok azóta keresik a "láthatatlan embereket". És valószínűleg még rengeteg írónak volt ugyan ekkora sikere. Ellenben a te történeted még gyermeklábakon áll, kicsit kidolgozatlannak tűnnek az istenek és népeik, illetve maguk a háttértörténetek.
Maga az alap történet nekem nagyon tetszik, csak még nem kezdett el igazán kibontakozni és abba maradt. A szereplők kicsit talán be vannak határolva a megszokott szerelmes fiú, a visszahúzódó hős és a hisztis lány, aki megmenti a világot kategóriákba. Én ennek ellenére látok benne fantáziát, ha még folytatnád a sárkány életre keltésének történetét.
10/ 7

Összesen: 30/ 25.5
Remélem nem bántottalak meg semmivel, mert nem állt szándékomban, csak le akartam írni az őszinte véleményemet és képtelen vagyok többet írni.
xoxo, Réka