70. Kritika - The Last Summer

The Last Summer

Kinézet:

Fejléc:

Hogy őszinte legyek, nekem egyáltalán nem tetszik. Vagy inkább nem is az, hogy nem tetszik, mert a maga módján azért elég jó, viszont ha magam találok a blogra, nem biztos, hogy belekezdek.
Először is, amit ki kell emelnem, bár ez nem csak a fejlécre vonatkozik: a színek nincsenek összhangban. A fejléceden még talán, és ez a sötétvörös, barnás szín nagyon szép, viszont akkor háttérnek nem tanácsos beállítani egy virágos hátteret – sokkal inkább illene hozzá mondjuk egy pár árnyalattal világosabb, letisztult szín. Így a blog is egyszerű, de nagyszerű lesz (tesco rekám), így viszont az amúgy is zsúfolt fejlécet még durvábbá teszi.
Visszatérve a fejléchez: a fiú és a lány képe két oldalt többé s kevésbé pontosan lett kivágva, ráhelyezve a képre, viszont szemet üt, hogy a fiú képe sokkal élesebb, mint a lányé. Nem csakhogy élesebb, de még világosabb is.
Ami pedig a közepét illeti, hát totális a káosz. Látok egy szép textúrát a háttérben, bár aligha.
Szeretem az olyan fejléceket, amik momentumokat ragadnak meg, és egy történethez illő kép kerül szépen (!) elmosva. No, itt a középen látható pár túl – nem is tudom, hogy mondjam – látható. Biztos hülyének nézel, de az oda egyáltalán nem kell, főleg nem középre, hiszen az ember szeme oda vándorol először – főleg ha ennyire szembetűnő – nem pedig a két fő karakterre. Tehát vagy a főbb képeket előreteszed, vagy pedig kiveszed onnan azokat a felesleges képeket, mert így tényleg nagyon zsúfolt, és nem igazán szép.

A design:

Előzőleg már kifejtettem, hogy a fejléc és a design színei eléggé elütnek egymástól, és tanácsot is adtam, így ezt már nem fogom továbbra elemezni.
Nézzük akkor a modulokat! Első sorban kezdeném azzal, hogy nagyon jó, hogy versenyekre jelentkeztél, de ezeket a képeket, amik az oldalt hirdetik, jobb lett volna alulra helyezni. Bár ez csak egy tanács, egy kis személyes vélemény, hiszen jobb lenne úgy az oldalra tévedni, hogy az infóboxot látom elsőként nem pedig azt, hogy milyen versenyeken veszel éppen részt.
Az infóboxhoz térve pedig szeretném leírni, hogy nekem nagyon tetszik. Szeretem ezeket a képes dolgokat, főleg mikor ha rámegyek, szöveg jelenik meg. Ó, és azt is majdnem kihagytam, hogy a kép színei is nagyon egyeznek a többivel, így tökéletesnek mondható.
Az iránytű, akarom mondani a menü is nagyon tetszik. Jópofa és aranyos, ilyennel még nem találkoztam, amiért külön pont. A színek itt is patentül megfelelnek, főleg hogy a felette lévő kék nagy része világoskékben pompázik.
Most pedig jöjjön a feketeleves, amire személy szerint nagyon allergiás vagyok. Tudom, hogy minden írónak van egy elképzelése az adott karakterről, de ezt nem feltétlen kell az olvasó orrára kötni. A fejléceden még rendben van – bár ott sem szeretem, ha látható az ember arcát, akiről mintázva lett – és az is teljes mértékben oké, hogy létrehozol egy szereplők modult, hiszen arra rámegy az, akinek szíve joga, és nem akarja a fantáziájára bízni a dolgokat. Na de az, hogy konkrét képeket helyezni oldalra róluk, na, az engem kifejezetten zavar. Szeretem magam elképzelni, saját kedvemre formálni a karaktert a leírások alapján, hiszen az olvasásnak ez az egyik legnagyobb élvezete, de így oda a varázs. Sajnálom, ezt most ki kellett írnom magamból, és biztos vagyok benne, hogy talán egyedül osztozok saját véleményemen, de akkor is le akartam írni.
És még így a végére annyit, hogy én nem szeretnélek rávenni, hogy vedd le azokat a képeket, hiszen biztos sokan szeretik, de azért ha a jövőben fontolóra veszed, akkor a chat és a feliratkozók helyét is cseréld meg (és a versenyek jobbak lennének alul! )

Történet:

Négy fejezet van fent, így ezt már nem elemzem részről részre, csak a fontosabb, szemet szúró dolgokat emelem ki, kizárólag segítő céllal J

Kerestem a prológust, hiszen máris csak az első fejezettel találtam szemben magam, ahogy lejjebb görgettem, aztán észbe kaptam, hogy létrehoztál egy ilyen kis oldalkát. Ez még talán nem a történethez tartozik, de ide is kirakhattad volna, hisz nem mindenki néz körül azonnal a menünél.

A prológusod egy fülszövegnek mondható. Sokakkal megesik, hogy nincsenek teljesen tisztában a két szó fogalmával, sem azzal, hogy prológust nem(!!) kötelező írni. A prológus egyik lényege, hogy valami olyat mesélj el, ami nélkül a történet nem tudna elindulni, tehát egy dolgot a múltjából, vagy egy nagyon fontos momentumot, amivel olvasásra készteted az olvasót. Engem pedig nem igazán fogott meg ahhoz, hogy tovább olvassam önszántamból. Ez maximum tényleg csak egy kis bemutatónak felel meg – mind a mennyisége, s mind a tartalma.
Tudod mit, a végén lehet az lesz, hogy fejezetenként írom, mert folytatólagosan olvasok, és mindent le akarok írni, szóval ne lepődj meg, ha egy fejezeten túl sokat csámcsogok.
Kezdjük azzal, hogy azokat a képeket szedd ki. Ez nem csak egy baráti tanács, mint a többi, ez egy szigorú, és fontos dolog, mert egy) mint hangsúlyoztam nem kellenek képek, mindenki a saját fantáziájára kellene, hogy bízza a történetet kettő) idegesítő három) rosszul vannak elhelyezve, legalábbis tiszta összevissza négy) a fehér háttér borzasztó, csak még jobban kiemeli, hogy ’HÉ NÉZZÉTEK, ITT VANNAK KÉPEK és öt) nem kell!
Aztán pedig… túl sok a párbeszéd, és ehhez még csak el sem kellett olvasnom, elég ránézni. Túlnyomólag minden sor kötőjellel kezdődik, amely ha nem tévedek, a párbeszédek jele. Nem akarok gonosz lenni, de a minősíthetetlen blogokat így a legkönnyebb felismerni – és ahogy eddig olvasgattam, a tiéd nem igazán tartozik közéjük – szóval a helyedben ezen változtatnék. Fontosak a leírások, mind a személy és mind a táj jellemében. Ez azért jó, mert nem lesz szükséged azokra a fránya képekre, ahhoz, hogy kifejezd magad, és sokkal gördülékenyebb lesz az olvasmány, élvezetesebb lesz olvasni. Lehet jönni azzal, hogy manapság az ilyeneket nem szeretik, mert lusták elolvasni. Hát gondjuk-bajuk! Ezek a dolgok sosem unalmasak, aki pedig csak párbeszédeket jött ide olvasni, az üljön be a tévé elé, és kapcsoljon a Violettára.
A történések túl gyorsan következnek be. Ez lehet, hogy az előbb említett problémából fakadóan vannak így, de akkor is, mintha minél gyorsabban akarnál egyről kettőre jutni, ami nem túl nagy előny. Nem szabad húzni, csavarni a dolgokat, mígnem unalmassá válik, de ennyire gyorsan sem jó haladni, mert sokkal nehezebb beleélni magunkat.
Na, nem húzom már tovább a szót, inkább nézzük milyen is a cselekmény.
Mond bármit ki beszél, én az elején teljesen úgy indultam neki, hogy ’ne neked, még egy sablonos történet.’ azonban hogy is mondjam, kellemeset csalódtam. Természetesen vannak benne olyan elemek, amiket mintha már ezer más helyen olvastam volna. Amikor a költözést olvastam, azt hittem, hogy a történet azzal fog folytatódni, hogy az új életében kikkel s mikkel találkozik, de örültem, mikor folytattam, és kiderült, hogy a nyár még az övüké, ezzel elhessegetve a gonosz gondolataim, amik a sablonosságot akarták üldözni.
Az is tetszik, hogy a szerelmi kapcsolat nem azonnal történik, hanem szépen lassan bontakozik ki, mutatja meg magát az olvasó számára – bár a gyors történések miatt még ez is gyorsabbnak látszik.
Szó mi szó, a történet cselekménye meglepetést okozott számomra, hiszen rosszabb történéseket vártam, nem pedig fordulatokat (amiket nem említettem meg, pedig volt egypár és tetszettek), viszont annyira nem tud érdekelni a történet, hogy folytassam is. Nem tudom, rejtegetsz –e még valamit a tarsolyodban, amivel meglepheted az olvasóidat, de eddig elég egyhangú, hiába szólnak mellette pozitívumok.
Az írásod, mint azt hiszem fentebb már említettem egyvonalú, és nem sokat mutat magából. Nem nagyon tudom megállapítani az írásképedet, hiszen nagyon sokat nem írsz, csak egy forgatókönyvet, melyekhez társul egy kis érzelem – legalábbis érzelmesnek szánt leírás – csak hogy a szereplő tudja mikor s mit kéne tennie. Na de azok a kis részek, ahol leírod a történéseket is csak tőmondatokból állnak – tiszteletes kivételek – amik lehet fontosak, a hanyag megfogalmazásnak köszönhetően elhanyagolhatónak tűnnek.
A vesszőket és írásjeleket megfelelően használod, így a helyesírás ezen részéhez annyit fűznék hozzá, hogy sorkizártban írd a történeted, mert szebbé teszi a blogot.
Aztán jöjjön megint egy olyan, amivel kapcsolatban tanácstalan vagyok. Helyesírási hibát nem igazán találtam, legfeljebb elütési gondokat, amik mindenkivel előfordulnak DE;
 - Seeemmiiiiiit!  <- az ilyeneket hanyagold. Máshogy is el lehet érni, hogy átérezzük a dolgokat, nem kell iiiiiiiilyeeeeeeeeeeeeen módon közölni.

Meglehet, hogy még kezdő vagy. Jómagam is így kezdtem, és talán nem túlzok, ha kijelentem, hogy fejlődtem valamennyicskét írás terén, viszont ehhez neked is sok dologra lesz szükséged. Először is, ha szeretnéd, hogy bővüljön a szókincsed, nem az a dolgod, hogy kinyisd a szótárat és megtanuld az első húsz szót, ami veled szembe jön – persze ez is egy megoldás. Olvass! Szórakoztató, és rengeteg dolgot tanulhatsz belőle. Amellett, hogy összetettebb mondatokat tudsz majd összehozni, és bő szókincsed lesz – amit az életbe is hasznodra válik – a saját írói stílusod is alakulgat majd minden egyes könyv elolvasása után. Aztán persze nem maradhat el a gyakorlás sem. Ha úgy érzed, van még mit fejlődnöd, és a legjobbat akarod kihozni magadból minden fejezethez, akkor javaslom, hogy írj rövid, egyperces novellákat. Mindig legyen egy főbb téma, tehát ne csak úgy írogass mindent ami eszedbe jut, aztán egy semmi lesz belőle, ráadásul egy olyan semmi, ami nem visz előbbre. Gondolok itt arra, hogy ha az a véleményed, hogy nem megy a tájleírás, keress egy képet google-n, vagy deviantarton, és szép, bő mondatokkal írj le mindent. Itt sem kell túlzásba esni, mindenféle jelzővel illetni a dolgot ( KATT, HOGY LÁSD A CIKKET ), hiszen a kevesebb néha több.
Ha nem tévedek, benned ennél sokkal több rejtőzik, csak ne féld megmutatni, hiszen a négy fejezet alatt sokat fejlődött az írásod, de még mindig elköveted ugyanazokat a hibákat újra és újra.

Szinte biztosra veszem, hogy a kritikád olvasása közben jó párszor a pokol legsötétebb bugyraiba kívántál, de ne feledd, hogy te kérted a véleményem, ami nem mindig rózsaszín, és nem mindig tetszhet neked. Sajnálom, ha megbántottalak, viszont szeretném, ha elkerülnéd a hibáidat a közeljövőben, hogy jobbat alkothassJ
További jó munkát, ölel: Clarissa.