 |
| Fény a sötétben |
Kinézet:
Fejléc:
Az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem az volt, hogy tetszik, viszont mivel ez egy kritika, szeretnék bővebben kitérni az apróságokra is.
A fejlécen szereplő karakterek szépen ki lettek vágva – bár a háttérben szereplő fiúnál akadnak némi pontatlanságok, ha az ember jobban szemügyre veszi. Az elhelyezés is nagyon jól sikerült, ezalatt pedig azt értem, hogy jól tetted, mikor úgy döntöttél, kicsit balra helyezed őket.
Látom, a háttérben vannak nagyon halvány képek, amikből sokat nem nagyon tudtam kivenni. Látok pár szemet, és arcot, de épp csak a vonalaikat. Tudom, mit szerettél volna ezzel elérni, vagy legalábbis sejtem, de vannak benne dolgok, amik nem kellenének – szerintem.
A cím egyszerű betűtípussal van írva, amivel persze semmi probléma, viszont annyi kivetnivalóm lenne, hogy az ’a sötétben’ szöveg kicsit világos rózsaszín, amit ha egybevetek a designnel, nem igazán passzol.
Röviden annyi, hogy első ránézésre hibátlan, csak a cím betűszínével – meg egy kicsit a típusával – van bajon, viszont ha kicsit tovább nézi az ember, láthat benne pontatlanságokat is.
A design:
A design alapjáraton véve egy egyszerű sablon alapján készült, és szerintem ez pont így tökéletes. A maga módján letisztult, a falas háttér passzol – mind színben mind hangulatban – a fejléchez. Az egyetlen kivetnivalóm az élénkrózsaszín betűk. Lehet, ez csak személyes dolog, amiért nem nagyon csípem a rózsaszínt, de a fejezetek címéhez halványabb színt is választhattál volna, és ugyanez vonatkozik a chat ablakban található írások színére is.
(Sajnálom, hogy nem írtam ehhez olyan sokat, de a látásra épülő kritikáimon még sajnos dolgoznom kell.)
Összességében: A színek nem igazán passzolnak egymáshoz, amin én a helyedben változtatnék, valamint a fejlécen kicsit finomítanák.
A történet:
Mivel nincs fent még sok fejezet, úgy döntöttem minden részre kitérek, hiszen egy hosszú kritika tapasztalataim szerint még senkinek sem volt ellenéreJ
Fejléc:
Az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem az volt, hogy tetszik, viszont mivel ez egy kritika, szeretnék bővebben kitérni az apróságokra is.
A fejlécen szereplő karakterek szépen ki lettek vágva – bár a háttérben szereplő fiúnál akadnak némi pontatlanságok, ha az ember jobban szemügyre veszi. Az elhelyezés is nagyon jól sikerült, ezalatt pedig azt értem, hogy jól tetted, mikor úgy döntöttél, kicsit balra helyezed őket.
Látom, a háttérben vannak nagyon halvány képek, amikből sokat nem nagyon tudtam kivenni. Látok pár szemet, és arcot, de épp csak a vonalaikat. Tudom, mit szerettél volna ezzel elérni, vagy legalábbis sejtem, de vannak benne dolgok, amik nem kellenének – szerintem.
A cím egyszerű betűtípussal van írva, amivel persze semmi probléma, viszont annyi kivetnivalóm lenne, hogy az ’a sötétben’ szöveg kicsit világos rózsaszín, amit ha egybevetek a designnel, nem igazán passzol.
Röviden annyi, hogy első ránézésre hibátlan, csak a cím betűszínével – meg egy kicsit a típusával – van bajon, viszont ha kicsit tovább nézi az ember, láthat benne pontatlanságokat is.
A design:
A design alapjáraton véve egy egyszerű sablon alapján készült, és szerintem ez pont így tökéletes. A maga módján letisztult, a falas háttér passzol – mind színben mind hangulatban – a fejléchez. Az egyetlen kivetnivalóm az élénkrózsaszín betűk. Lehet, ez csak személyes dolog, amiért nem nagyon csípem a rózsaszínt, de a fejezetek címéhez halványabb színt is választhattál volna, és ugyanez vonatkozik a chat ablakban található írások színére is.
(Sajnálom, hogy nem írtam ehhez olyan sokat, de a látásra épülő kritikáimon még sajnos dolgoznom kell.)
Összességében: A színek nem igazán passzolnak egymáshoz, amin én a helyedben változtatnék, valamint a fejlécen kicsit finomítanák.
A történet:
Mivel nincs fent még sok fejezet, úgy döntöttem minden részre kitérek, hiszen egy hosszú kritika tapasztalataim szerint még senkinek sem volt ellenéreJ
Prológus:
Mielőtt belekezdenék a történeted elemzésébe: A kis kép melletti szöveget szerintem nyugodtan írhatnád dőlt betűkkel. Hangulatosabb lenne, hisz gondolom a tőmondatokkal és a pontokkal az volt a célod. Emellett örülök, hogy sorkizártban írod a fejezeteket.
Ebből a kis szösszenetből nem sok mindent tudtunk meg. Hú, hirtelen nem is tudok mit írni róla, hiszen a történet még nem indult be, így azt logikai illetve tartalmi szempontból kritikáznom felesleges. Legfeljebb később még kitérek rá.
A hosszával hogy őszinte legyek nem vagyok megelégedve. Igaz, hogy a prológus nem arról híres, hogy hosszú legyen, mint egy fejezet, de ennél eseménydúsabbra is sikeredhetett volna.
Természetesen figyelemfelkeltő, hiszen aki elolvassa, abban azonnal felmerülhetnek a kérdések, amik a történet folytatására késztetik. No, ez akkor igazán jó, ha biztos vagy benne, hogy a későbbiekben nem fogsz csalódást okozni, hiszen én magam is találkoztam már olyannal, hogy a prológus olyannyira figyelemfelkeltő volt, hogy a matekházi félre tételével azonnal nekiálltam – sajnálatos módon az első fejezet után feladtam, de remélhetőleg a tied nem lesz ilyen, és egy pozitív kritikát sikerül írnom.
Ebből a titokzatosságból kifolyólag annyit tudtam levonni, hogy a lány elfojtott dühvel küzd – amiről többet is írhattál volna, hisz az érzelmek leírása számomra nagyon fontos.
Szeretem az E/3-ban íródott műveket, főleg a kicsit szomorkásabb, sötétebb hangulatúakat. Kivetnivalót a fogalmazásodban nem találtam – bár néha akadtak kicsit furcsán megfogalmazott mondatok is – az egyetlen, ami itt is zavart, az a bizonytalanság. Ez lehet, a miatt van, hogy egyik pillanatban még a rózsaszín hajú lány helyzetét s belső érzéseit közvetíted, másodszorra pedig a figyelő emberekét, amit nem igazán értettem miért is volt. Akarom mondani, lehet, hogy fontos szerepük lesz a későbbiekben, azonban most, hogy nem igazán fejtetted ki, így csak perverz leskelődőknek gondolhattam őket. Sokan beleesnek abba a hibába – ez alól én sem vagyok kivétel – hogy a fejükben már minden patentül meg van rendezve, hogy mi lesz a történet végkimenetele, viszont ezt fejezetekbe sűríteni, méghozzá úgy, hogy ne árulj el túl sokat, vagy esetleg túl keveset, nehéz.
A helyesírás többnyire rendben van, leginkább csak elütésekkel találkoztam, de azért a helyedben kétszer átnézném, a word mit húzott alá pirossal, mielőtt posztolok.
A vesszőkkel viszont néhol igazán meggyűlt a bajod, mert volt, hogy oda tettél, ahova nem kellett volna, s volt, hogy oda nem, ahová kellett volna – bocsánat a szóismétlésért, de hiába töröm az agyam, nem tudom kifejezni máshogy.
Első fejezet:
Mielőtt belekezdenék a történeted elemzésébe: A kis kép melletti szöveget szerintem nyugodtan írhatnád dőlt betűkkel. Hangulatosabb lenne, hisz gondolom a tőmondatokkal és a pontokkal az volt a célod. Emellett örülök, hogy sorkizártban írod a fejezeteket.
Ebből a kis szösszenetből nem sok mindent tudtunk meg. Hú, hirtelen nem is tudok mit írni róla, hiszen a történet még nem indult be, így azt logikai illetve tartalmi szempontból kritikáznom felesleges. Legfeljebb később még kitérek rá.
A hosszával hogy őszinte legyek nem vagyok megelégedve. Igaz, hogy a prológus nem arról híres, hogy hosszú legyen, mint egy fejezet, de ennél eseménydúsabbra is sikeredhetett volna.
Természetesen figyelemfelkeltő, hiszen aki elolvassa, abban azonnal felmerülhetnek a kérdések, amik a történet folytatására késztetik. No, ez akkor igazán jó, ha biztos vagy benne, hogy a későbbiekben nem fogsz csalódást okozni, hiszen én magam is találkoztam már olyannal, hogy a prológus olyannyira figyelemfelkeltő volt, hogy a matekházi félre tételével azonnal nekiálltam – sajnálatos módon az első fejezet után feladtam, de remélhetőleg a tied nem lesz ilyen, és egy pozitív kritikát sikerül írnom.
Ebből a titokzatosságból kifolyólag annyit tudtam levonni, hogy a lány elfojtott dühvel küzd – amiről többet is írhattál volna, hisz az érzelmek leírása számomra nagyon fontos.
Szeretem az E/3-ban íródott műveket, főleg a kicsit szomorkásabb, sötétebb hangulatúakat. Kivetnivalót a fogalmazásodban nem találtam – bár néha akadtak kicsit furcsán megfogalmazott mondatok is – az egyetlen, ami itt is zavart, az a bizonytalanság. Ez lehet, a miatt van, hogy egyik pillanatban még a rózsaszín hajú lány helyzetét s belső érzéseit közvetíted, másodszorra pedig a figyelő emberekét, amit nem igazán értettem miért is volt. Akarom mondani, lehet, hogy fontos szerepük lesz a későbbiekben, azonban most, hogy nem igazán fejtetted ki, így csak perverz leskelődőknek gondolhattam őket. Sokan beleesnek abba a hibába – ez alól én sem vagyok kivétel – hogy a fejükben már minden patentül meg van rendezve, hogy mi lesz a történet végkimenetele, viszont ezt fejezetekbe sűríteni, méghozzá úgy, hogy ne árulj el túl sokat, vagy esetleg túl keveset, nehéz.
A helyesírás többnyire rendben van, leginkább csak elütésekkel találkoztam, de azért a helyedben kétszer átnézném, a word mit húzott alá pirossal, mielőtt posztolok.
A vesszőkkel viszont néhol igazán meggyűlt a bajod, mert volt, hogy oda tettél, ahova nem kellett volna, s volt, hogy oda nem, ahová kellett volna – bocsánat a szóismétlésért, de hiába töröm az agyam, nem tudom kifejezni máshogy.
Első fejezet:
Nem akarlak elkeseríteni, de ez
egy elég összecsapott fejezet lett. Kezdeném azzal, hogy hosszra nagyon kevés,
én egy prológust tudnék elképzelni ennyi karakterrel.
Meglepett a szempontváltás, és kicsit el is szomorodtam. Az után, hogy a prológusod E/3-ban írtad, azt gondoltam, hogy a többiben is megtartod ezt a szemszögöt. Én kitartottam volna az adott szemszög mellett, így valahogy furcsa az egész.
Az eleje jól indult, vártam a részletes helyzetleírásokat – ami elmaradt – és a szereplő belső gondolatait. Bizonyára én vagyok ilyen ’írjtöbbet’ mániás, de egyszerűen elvarázsol, ha szépen ki van fejtve minden, és szép kerek mondatokkal ellátott szöveget olvashatok. Azonban megesik, hogy valaki a ló másik oldalára kerül.
Bocsánat, most valószínűleg megbántalak, de kritikát kértél így le kell írnom: én nagyon untam. Igaz, hogy folyton mondogatom, hogy kellenek a részletek, viszont van, hogy nem, és itt például nem kellett volna. Fontosnak fontos volt, hogy elmondd ezeket, mert a nélkül bizonyára nem tudhattuk volna meg, miért került a szobába, s hogy vívta ki magának ezt, de valami mégsem tetszett benne – magam sem tudom mi.
Hogy őszinte legyek, egy kicsit klisé, így az elején, legalábbis majdnem minden második blogban a főszereplőnek átlag feletti képességei vannak, de ő mégis szerény és kedves marad. Igaz, hogy a könyv arra való, hogy kikapcsolódjunk, elfelejtsük a problémáinkat – ezáltal nem kell valósághűen leírni mindent. Azonban itt is vigyázni kell, hiszen valljuk be, aki ennyire tehetséges, azért nem utasít vissza holmi rangokat – amit nem nagyon értettem.
Nekem bonyolult volt – igaz, ebben én is hibás vagyok, hiszen sorokat ugrottam át -, de gondolom, ha úgy olvasnám, sem lenne túl tiszta a kép.
Mivel úgy írok kritikát, hogy olvasom közben, csak most vettem észre, hogy kihagytam egy bekezdés elolvasását, szóval gyors hozzárakom a kritikához.
Nos, ezzel pedig végképp minden összekuszálódott. Nem értem, de tényleg. Ez most egy küzdősport, amit a lány űz, vagy valami utca bunyó? Ha az első, miért körözik? Rendben, félre rakom a kérdéseim.
Nagyon hirtelen történik minden. Egyik percben még a szobában vagyunk, a másikban pedig a lány előéletének felét megtudjuk.
Nem vagyok benne biztos, de szerintem ez egy fanfiction – kérlek, javíts ki ha tévedek. Mindenesetre én nem igazán vagyok animés, így nem konyítok a dologhoz – kívülálló szemével olvasom a blogod.
Helyesírási hibák itt is vannak, jóval több, és jóval feltűnőbb a mennyisége, mint az előzőben. Bekezdésekre tagolhatnád a dolgokat, hogy ne folyjék egybe, így a kinézete is szebb lesz, és könnyebben tájékozhat az olvasó is. Emellett nem ártana felkérni egy bétát, aki lecsekkolja a részeidet publikálás előtt.
Jaj, és majdnem elfelejttettem: a múlt és jelen idő használatával nem egészen vagy tisztában, legalábbis a történet folyamán legalább négyszer múltból jelenbe, majd visszaugrottál.
Második fejezet:
Muszáj leírnom, hogy kétségeim vannak az írásképeddel
kapcsolatban. Van, hogy nagyon szépen, és választékosan fogalmazol, kerek,
összefüggő mondatokat alkotsz, de aztán úgy tűnik, mintha elmenne tőle a kedves,
és pár bekezdés erejéig csak muszájból írnál, majd utána ismét kedvet kapsz, és
egy író tollával hányod a szavakat. Nem tudom, ez miért van, lehet, csak
megunod, hogy választékosan fogalmazz – ami alap dolog, ha igényes munkát
akarsz - , de ha úgy érzed, csak muszájból írsz, nincs értelme az egésznek, és
meglehet, jobb lenne egy kis pihenőt tartani, míg felfrissült erővel neki nem
tudsz állni.Meglepett a szempontváltás, és kicsit el is szomorodtam. Az után, hogy a prológusod E/3-ban írtad, azt gondoltam, hogy a többiben is megtartod ezt a szemszögöt. Én kitartottam volna az adott szemszög mellett, így valahogy furcsa az egész.
Az eleje jól indult, vártam a részletes helyzetleírásokat – ami elmaradt – és a szereplő belső gondolatait. Bizonyára én vagyok ilyen ’írjtöbbet’ mániás, de egyszerűen elvarázsol, ha szépen ki van fejtve minden, és szép kerek mondatokkal ellátott szöveget olvashatok. Azonban megesik, hogy valaki a ló másik oldalára kerül.
Bocsánat, most valószínűleg megbántalak, de kritikát kértél így le kell írnom: én nagyon untam. Igaz, hogy folyton mondogatom, hogy kellenek a részletek, viszont van, hogy nem, és itt például nem kellett volna. Fontosnak fontos volt, hogy elmondd ezeket, mert a nélkül bizonyára nem tudhattuk volna meg, miért került a szobába, s hogy vívta ki magának ezt, de valami mégsem tetszett benne – magam sem tudom mi.
Hogy őszinte legyek, egy kicsit klisé, így az elején, legalábbis majdnem minden második blogban a főszereplőnek átlag feletti képességei vannak, de ő mégis szerény és kedves marad. Igaz, hogy a könyv arra való, hogy kikapcsolódjunk, elfelejtsük a problémáinkat – ezáltal nem kell valósághűen leírni mindent. Azonban itt is vigyázni kell, hiszen valljuk be, aki ennyire tehetséges, azért nem utasít vissza holmi rangokat – amit nem nagyon értettem.
Nekem bonyolult volt – igaz, ebben én is hibás vagyok, hiszen sorokat ugrottam át -, de gondolom, ha úgy olvasnám, sem lenne túl tiszta a kép.
Mivel úgy írok kritikát, hogy olvasom közben, csak most vettem észre, hogy kihagytam egy bekezdés elolvasását, szóval gyors hozzárakom a kritikához.
Nos, ezzel pedig végképp minden összekuszálódott. Nem értem, de tényleg. Ez most egy küzdősport, amit a lány űz, vagy valami utca bunyó? Ha az első, miért körözik? Rendben, félre rakom a kérdéseim.
Nagyon hirtelen történik minden. Egyik percben még a szobában vagyunk, a másikban pedig a lány előéletének felét megtudjuk.
Nem vagyok benne biztos, de szerintem ez egy fanfiction – kérlek, javíts ki ha tévedek. Mindenesetre én nem igazán vagyok animés, így nem konyítok a dologhoz – kívülálló szemével olvasom a blogod.
Helyesírási hibák itt is vannak, jóval több, és jóval feltűnőbb a mennyisége, mint az előzőben. Bekezdésekre tagolhatnád a dolgokat, hogy ne folyjék egybe, így a kinézete is szebb lesz, és könnyebben tájékozhat az olvasó is. Emellett nem ártana felkérni egy bétát, aki lecsekkolja a részeidet publikálás előtt.
Jaj, és majdnem elfelejttettem: a múlt és jelen idő használatával nem egészen vagy tisztában, legalábbis a történet folyamán legalább négyszer múltból jelenbe, majd visszaugrottál.
Második fejezet:
A fejezet elején, egy folyosón-lépcsőn halad végig a lány, csak hogy pontosítsak: egy kísérteties folyosón. Na, nem tudom, de azért az elég fura, hogy van mittudomén mennyi lakó a házban, és abból csak egy jár azon az úton. Természetesen magam sem szívesen bandukolnék végig egy lépcsősoron, ahol tudom, hogy kivégzések történtek, de valószínűleg nem csak a fiatal lány lakik a házban, így az érettebb gondolkodásúak csak nem tesznek kerülőket, csak mert félnek. Megértem, hogy tökös csajként akarod beállítani, de ez az egész valahogy furcsán hat.
És még egy dolog, amit nem értek: Miért fél mindenki a lánytól? Mivel még mindig nem vagyok képbe, hogy küzdő sportol vagy nagy gengszter, így tök értelmetlen az egész. Ráadásul visszatérve az előző fejezethez, nem igaz, hogy senki nem tudja megtalálni, ha plakátokkal van teli az egész város.
Mindegy is, lépjünk tovább…
A konyhában egy új szereplő kerül a láthatárra, aki különös módon nem riad meg a lánytól. Mivel az elején nagyon keménynek, és félelmetesnek állítottad be, itt leírhattad volna, hogy a fiú miért nem ijed meg tőle, vagy hogy hogyan is lettek barátok.
A kettejük között történő párbeszéd összecsapottnak hatott, és semmi extra, vagy nélkülözhetetlen nem volt benne. Húzogattam a szemöldököm, mikor olvastam, mert nagyon furcsa, legalábbis én biztosan ennyire
Helyesírási hibák itt is voltak, ahogy előzőleg is, és csak annyit tudok mondani: vagy ellenőrizd, többször amit írsz, mielőtt posztolod, vagy keress fel egy bétát.
Többet nem nagyon szeretnék mondani, hiszen az időm is kezd fogyni, és azt hiszem, mindent leírtam, ami lényeges lenne. Sajnálom, ha megbántottalak, de ne feledd, te kérted a kritikát, ami nem minden esetben pozitív!
További jó munkát a későbbiekben,
Szurkol: Clarissa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése