Textúrák áradata

Kedveseim! 

Ismételten jelentkezem, egy designereknek biztosan hasznos bejegyzéssel. Rengeteg textúrát gyűjtöttem még régebben, és úgy gondoltam, jó lenne megosztani másokkal is. Nem kérek tőletek nagy dolgot, csak ha viszitek valamelyike, chat-ben vagy akár megjegyzés formájában jelezzétek nekünk!

Csók, ölelés,

Delilah

Forrás: Deviantart

#Esős GIF-ek

Sziasztok! Igaz már lassan téli hónapba lépünk, de nálunk például nagyon esős és hideg idő van, olyan igazi késő őszies, borzalmas kint lenni, de mégis az időjárás miatt, most esős/őszies GIF-eket hoztam nektek.

Gifek - Austin Butler, Iga Wysocka

kérésre 

Austin Butler

Iga Wysocka (róla csak kettőt találátam)

clarissa

Elkészült rendelések

Kedveseim!

Igaz, az utolsó bejegyzések óta majdnem egy hét eltelt, én sem úgy terveztem, hogy hétvégén nem lesz tőlem bejegyzés, de rengeteget kellett tanulnom, még ezen a héten is. Viszont elkészítettem két design-t, a rendelőknek tetszett, remélem ti is meglesztek vele elégedve! Még mindig inaktív vagyok, és ez még nem az összes kérés amit teljesítettem, de hamarosan azokkal is jövök.

Csók, ölelés,

Delilah

Black or white

Árulás

71. Kritika - Az elátkozott család

Az elátkozott család

Kinézet

Fejléc:

Egyszerű, mégis szép. A legjobban talán azt tetszik, hogy nem túlzsúfolt, és nem estél abba a hibába, mint manapság sok bloggerina, hogy minél több képet próbál az amúgy is zűrzavaros fejlécre helyezni. Tényleg, szinte semmibe nem tudok belekötni. Szép textúrát választottál hozzá, a színek passzolnak egymáshoz, és az elmosás is szépre sikeredett – bár a farkas orra első ránézésre olyan, mintha le lenne nyisszantva. Nem találtam információ boxot, így feltételezem te csináltad! Szép munka, ha tehetném, tényleg csak agyba-főbe dicsérném. Sajnálom, de csak ennyit tudok róla mondani jelenleg.

Design:

Nagyon nagy bajba vagyok, mert ebbe sem tudok belekötni. Teljesen az én ízlésemre lett formálva, hiszen mint az előző kritikámban elmondtam, szeretem az egyszerűséget. A háttér színe teljesen passzol a fejlécedhez, ahogy az egész modulsáv, meg ahova a szöveget írod – igen, nem tudom mi  a hivatalos neve, ne tessék megkövezni.
Viszont. Az útbaigazítás ötletesen lett megoldva, hiszen a történeted nyelvén íródott, bár néha ez lehet nem a legjobb. Én például az összesre rá kellett, hogy kattintsak, mert nem tudtam, merre találhatom a fejezeteket, merre az egyéb dolgokat. Ezalatt nem azt értem, hogy változtatást javaslok, mert nem így van, csak ha már a modulok címe így van, a linket kreálhattad volna úgy, hogy az Átkok szóra húzódva ott bal oldalt legalul lássuk, a fejezetek mappához tartozik.
Tetszik, hogy szavazásokat raksz ki, ezzel magad is segíted, és én is szeretek szavazni, szóval ha túljutottam az eddigi részeken, én is megteszem.
Az egyetlen, ami eléggé rontja az összképet az a chat modul. A fekete elüt a többi színtől, hiába sötét az alap háttér, valahogy nem fér meg a kettő. Kicsit világosabbra vehetnéd, bár egy sötétebb bézs szín is nagyon jól nézne ki (szerintem)

Történet


Mielőtt belekezdek, leírnám, hogy szebb és rendezettebb lenne, ha sorkizártban írnál, és ekkora hézagok – ne üsd le olyan sokszor a szóközt – sem kellenek a bekezdések előtt.
Tetszik, hogy E/3-ban írod, az ilyeneket élvezet olvasni – legalábbis akkor, ha a bloggerina tud így írni. Most lehet leharapod a fejem, de önszántamból nem hinném, hogy neki kezdenék, de ez csakis azért van így, mert nem igazán rajongok az ilyesfajta blogokhoz. Ennek ellenére természetesen összefutottam már párral, és a megfogalmazásaid azonosulnak az évek nyelvéhez, valamint szép, kerek és összefüggő mondatokat alkotsz. Pontos leírásokat adsz, amit nagyon, de nagyon szeretek, így teljesen magam elé tudom varázsolni a dolgokat. Nem esel túlzásba, nem aggatsz felesleges jelzőket az emberekre és a tájakra, s a designedhez hasonlóan a fogalmazásod is egyszerű mégis mesés. Gazdag szókinccsel rendelkezel, ami hatalmas előny – rengeteg írópalánta irigyelheti, azt, amit írsz.
Kicsit kitérnék a prológusodra, hiszen szeretném megemlíteni: a blogokon olvasott prológusok között meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy eddig ez volt a legjobb. Figyelemfelkeltő, nem untató és a mennyisége is tökéletes. Az ember szinte késztetést érez, hogy azonnal hozzálásson a következő fejezethez. Okos megoldás, pontosan így kell ezt csinálni (kacsint)
És ha már a mennyiségeknél tartunk, leírom, hogy a fejezetek hossza megfelelő, bár magam sem tudom, kinek mi az ideális. Én például rengeteget írok, és sokan azt mondják, hogy kevesebbet kéne, mert a hosszú szöveg elriasztja az embereket – ha viszont keveset, akkor meg azért nem kezdenek bele, mert hamar végig érnek. Szóval nem nagyon tudom megmondani, kinek mi a jó, a lényeg az, hogy nekem megfelelőek voltak, és gondolom még sok más embernek is, hiszen nem kis rajongótáborod akad.
A történet cselekménye izgalmas – bár hogy őszinte legyek, voltak részek, ahol nagyon untam magam. Az alap, amire építesz egyedinek mondható, legalábbis én nem nagyon találkoztam még ilyennel. Figyelj arra, hogy néha a kevesebb több. Nem kell túl magyarázni a dolgokat, mert az olvasó hamar kedvét veszítheti, ha az olvasás közben erősen kell koncentrálnia, nehogy elvessze a fonalat. Tehát hiába alkotsz szép mondatokat, ahogy feljebb említettem, néha elég egy pillanatra elbambulnom, és kezdhetem előről, mert egyszerűen nem értem, mit olvastam. Ez talán a korhű ábrázolás miatt van, én ezért is nem szeretek ilyeneket olvasni. Természetesen meg lehet oldani, hogy ez is gördülékenyen haladjon, csak el kell sajátítani egy picit, hogy keveredjék a kor és a mostani nyelvezet.
Emellett még az elején tartasz, így nem tudom megmondani, mit tartogatsz még a tarsolyodban, de általában aki fantasy-t szeret olvasni, az várja az akció dús jeleneteket. Remélem, ez itt sem marad el, legalábbis egy rész erejéig én csillogó szemekkel olvasnám.
Jaj, és majdnem kihagytam. Szintén a korhű ábrázolásnak tudtam be, de a karakterek nagyon távol álltak tőlem. Egyik szereplővel sem tudtam azonosulni, hiába kerestem egy közös pontot.
A jelen és múlt idővel ahogy látom neked is meggyűlt a bajod, észrevettem, hogy egy fejezeten belül többször váltasz időt egy rövid idő erejéig.
Vesszőhibákból találtam párat, ahogy elütésekből is, de én ezek felett elsiklom, hiszen bárki hibázhat.

Sajnálom, hogy rövidre sikeredett, de a designed fantasztikus lett, így arról nem tudtam sokat mondani, ahogy az írásodról sem, mert nem tudok elszakadni attól a felemtől amelyik nem igazán szereti az ilyen történeteket – még egyszer sajnálom.
De ennek ellenére tényleg nagyon ügyes vagy, egy író tollával írsz, és a történeted is egyedi J
Ölel: Clarissa

70. Kritika - The Last Summer

The Last Summer

Kinézet:

Fejléc:

Hogy őszinte legyek, nekem egyáltalán nem tetszik. Vagy inkább nem is az, hogy nem tetszik, mert a maga módján azért elég jó, viszont ha magam találok a blogra, nem biztos, hogy belekezdek.
Először is, amit ki kell emelnem, bár ez nem csak a fejlécre vonatkozik: a színek nincsenek összhangban. A fejléceden még talán, és ez a sötétvörös, barnás szín nagyon szép, viszont akkor háttérnek nem tanácsos beállítani egy virágos hátteret – sokkal inkább illene hozzá mondjuk egy pár árnyalattal világosabb, letisztult szín. Így a blog is egyszerű, de nagyszerű lesz (tesco rekám), így viszont az amúgy is zsúfolt fejlécet még durvábbá teszi.
Visszatérve a fejléchez: a fiú és a lány képe két oldalt többé s kevésbé pontosan lett kivágva, ráhelyezve a képre, viszont szemet üt, hogy a fiú képe sokkal élesebb, mint a lányé. Nem csakhogy élesebb, de még világosabb is.
Ami pedig a közepét illeti, hát totális a káosz. Látok egy szép textúrát a háttérben, bár aligha.
Szeretem az olyan fejléceket, amik momentumokat ragadnak meg, és egy történethez illő kép kerül szépen (!) elmosva. No, itt a középen látható pár túl – nem is tudom, hogy mondjam – látható. Biztos hülyének nézel, de az oda egyáltalán nem kell, főleg nem középre, hiszen az ember szeme oda vándorol először – főleg ha ennyire szembetűnő – nem pedig a két fő karakterre. Tehát vagy a főbb képeket előreteszed, vagy pedig kiveszed onnan azokat a felesleges képeket, mert így tényleg nagyon zsúfolt, és nem igazán szép.

A design:

Előzőleg már kifejtettem, hogy a fejléc és a design színei eléggé elütnek egymástól, és tanácsot is adtam, így ezt már nem fogom továbbra elemezni.
Nézzük akkor a modulokat! Első sorban kezdeném azzal, hogy nagyon jó, hogy versenyekre jelentkeztél, de ezeket a képeket, amik az oldalt hirdetik, jobb lett volna alulra helyezni. Bár ez csak egy tanács, egy kis személyes vélemény, hiszen jobb lenne úgy az oldalra tévedni, hogy az infóboxot látom elsőként nem pedig azt, hogy milyen versenyeken veszel éppen részt.
Az infóboxhoz térve pedig szeretném leírni, hogy nekem nagyon tetszik. Szeretem ezeket a képes dolgokat, főleg mikor ha rámegyek, szöveg jelenik meg. Ó, és azt is majdnem kihagytam, hogy a kép színei is nagyon egyeznek a többivel, így tökéletesnek mondható.
Az iránytű, akarom mondani a menü is nagyon tetszik. Jópofa és aranyos, ilyennel még nem találkoztam, amiért külön pont. A színek itt is patentül megfelelnek, főleg hogy a felette lévő kék nagy része világoskékben pompázik.
Most pedig jöjjön a feketeleves, amire személy szerint nagyon allergiás vagyok. Tudom, hogy minden írónak van egy elképzelése az adott karakterről, de ezt nem feltétlen kell az olvasó orrára kötni. A fejléceden még rendben van – bár ott sem szeretem, ha látható az ember arcát, akiről mintázva lett – és az is teljes mértékben oké, hogy létrehozol egy szereplők modult, hiszen arra rámegy az, akinek szíve joga, és nem akarja a fantáziájára bízni a dolgokat. Na de az, hogy konkrét képeket helyezni oldalra róluk, na, az engem kifejezetten zavar. Szeretem magam elképzelni, saját kedvemre formálni a karaktert a leírások alapján, hiszen az olvasásnak ez az egyik legnagyobb élvezete, de így oda a varázs. Sajnálom, ezt most ki kellett írnom magamból, és biztos vagyok benne, hogy talán egyedül osztozok saját véleményemen, de akkor is le akartam írni.
És még így a végére annyit, hogy én nem szeretnélek rávenni, hogy vedd le azokat a képeket, hiszen biztos sokan szeretik, de azért ha a jövőben fontolóra veszed, akkor a chat és a feliratkozók helyét is cseréld meg (és a versenyek jobbak lennének alul! )

Történet:

Négy fejezet van fent, így ezt már nem elemzem részről részre, csak a fontosabb, szemet szúró dolgokat emelem ki, kizárólag segítő céllal J

Kerestem a prológust, hiszen máris csak az első fejezettel találtam szemben magam, ahogy lejjebb görgettem, aztán észbe kaptam, hogy létrehoztál egy ilyen kis oldalkát. Ez még talán nem a történethez tartozik, de ide is kirakhattad volna, hisz nem mindenki néz körül azonnal a menünél.

A prológusod egy fülszövegnek mondható. Sokakkal megesik, hogy nincsenek teljesen tisztában a két szó fogalmával, sem azzal, hogy prológust nem(!!) kötelező írni. A prológus egyik lényege, hogy valami olyat mesélj el, ami nélkül a történet nem tudna elindulni, tehát egy dolgot a múltjából, vagy egy nagyon fontos momentumot, amivel olvasásra készteted az olvasót. Engem pedig nem igazán fogott meg ahhoz, hogy tovább olvassam önszántamból. Ez maximum tényleg csak egy kis bemutatónak felel meg – mind a mennyisége, s mind a tartalma.
Tudod mit, a végén lehet az lesz, hogy fejezetenként írom, mert folytatólagosan olvasok, és mindent le akarok írni, szóval ne lepődj meg, ha egy fejezeten túl sokat csámcsogok.
Kezdjük azzal, hogy azokat a képeket szedd ki. Ez nem csak egy baráti tanács, mint a többi, ez egy szigorú, és fontos dolog, mert egy) mint hangsúlyoztam nem kellenek képek, mindenki a saját fantáziájára kellene, hogy bízza a történetet kettő) idegesítő három) rosszul vannak elhelyezve, legalábbis tiszta összevissza négy) a fehér háttér borzasztó, csak még jobban kiemeli, hogy ’HÉ NÉZZÉTEK, ITT VANNAK KÉPEK és öt) nem kell!
Aztán pedig… túl sok a párbeszéd, és ehhez még csak el sem kellett olvasnom, elég ránézni. Túlnyomólag minden sor kötőjellel kezdődik, amely ha nem tévedek, a párbeszédek jele. Nem akarok gonosz lenni, de a minősíthetetlen blogokat így a legkönnyebb felismerni – és ahogy eddig olvasgattam, a tiéd nem igazán tartozik közéjük – szóval a helyedben ezen változtatnék. Fontosak a leírások, mind a személy és mind a táj jellemében. Ez azért jó, mert nem lesz szükséged azokra a fránya képekre, ahhoz, hogy kifejezd magad, és sokkal gördülékenyebb lesz az olvasmány, élvezetesebb lesz olvasni. Lehet jönni azzal, hogy manapság az ilyeneket nem szeretik, mert lusták elolvasni. Hát gondjuk-bajuk! Ezek a dolgok sosem unalmasak, aki pedig csak párbeszédeket jött ide olvasni, az üljön be a tévé elé, és kapcsoljon a Violettára.
A történések túl gyorsan következnek be. Ez lehet, hogy az előbb említett problémából fakadóan vannak így, de akkor is, mintha minél gyorsabban akarnál egyről kettőre jutni, ami nem túl nagy előny. Nem szabad húzni, csavarni a dolgokat, mígnem unalmassá válik, de ennyire gyorsan sem jó haladni, mert sokkal nehezebb beleélni magunkat.
Na, nem húzom már tovább a szót, inkább nézzük milyen is a cselekmény.
Mond bármit ki beszél, én az elején teljesen úgy indultam neki, hogy ’ne neked, még egy sablonos történet.’ azonban hogy is mondjam, kellemeset csalódtam. Természetesen vannak benne olyan elemek, amiket mintha már ezer más helyen olvastam volna. Amikor a költözést olvastam, azt hittem, hogy a történet azzal fog folytatódni, hogy az új életében kikkel s mikkel találkozik, de örültem, mikor folytattam, és kiderült, hogy a nyár még az övüké, ezzel elhessegetve a gonosz gondolataim, amik a sablonosságot akarták üldözni.
Az is tetszik, hogy a szerelmi kapcsolat nem azonnal történik, hanem szépen lassan bontakozik ki, mutatja meg magát az olvasó számára – bár a gyors történések miatt még ez is gyorsabbnak látszik.
Szó mi szó, a történet cselekménye meglepetést okozott számomra, hiszen rosszabb történéseket vártam, nem pedig fordulatokat (amiket nem említettem meg, pedig volt egypár és tetszettek), viszont annyira nem tud érdekelni a történet, hogy folytassam is. Nem tudom, rejtegetsz –e még valamit a tarsolyodban, amivel meglepheted az olvasóidat, de eddig elég egyhangú, hiába szólnak mellette pozitívumok.
Az írásod, mint azt hiszem fentebb már említettem egyvonalú, és nem sokat mutat magából. Nem nagyon tudom megállapítani az írásképedet, hiszen nagyon sokat nem írsz, csak egy forgatókönyvet, melyekhez társul egy kis érzelem – legalábbis érzelmesnek szánt leírás – csak hogy a szereplő tudja mikor s mit kéne tennie. Na de azok a kis részek, ahol leírod a történéseket is csak tőmondatokból állnak – tiszteletes kivételek – amik lehet fontosak, a hanyag megfogalmazásnak köszönhetően elhanyagolhatónak tűnnek.
A vesszőket és írásjeleket megfelelően használod, így a helyesírás ezen részéhez annyit fűznék hozzá, hogy sorkizártban írd a történeted, mert szebbé teszi a blogot.
Aztán jöjjön megint egy olyan, amivel kapcsolatban tanácstalan vagyok. Helyesírási hibát nem igazán találtam, legfeljebb elütési gondokat, amik mindenkivel előfordulnak DE;
 - Seeemmiiiiiit!  <- az ilyeneket hanyagold. Máshogy is el lehet érni, hogy átérezzük a dolgokat, nem kell iiiiiiiilyeeeeeeeeeeeeen módon közölni.

Meglehet, hogy még kezdő vagy. Jómagam is így kezdtem, és talán nem túlzok, ha kijelentem, hogy fejlődtem valamennyicskét írás terén, viszont ehhez neked is sok dologra lesz szükséged. Először is, ha szeretnéd, hogy bővüljön a szókincsed, nem az a dolgod, hogy kinyisd a szótárat és megtanuld az első húsz szót, ami veled szembe jön – persze ez is egy megoldás. Olvass! Szórakoztató, és rengeteg dolgot tanulhatsz belőle. Amellett, hogy összetettebb mondatokat tudsz majd összehozni, és bő szókincsed lesz – amit az életbe is hasznodra válik – a saját írói stílusod is alakulgat majd minden egyes könyv elolvasása után. Aztán persze nem maradhat el a gyakorlás sem. Ha úgy érzed, van még mit fejlődnöd, és a legjobbat akarod kihozni magadból minden fejezethez, akkor javaslom, hogy írj rövid, egyperces novellákat. Mindig legyen egy főbb téma, tehát ne csak úgy írogass mindent ami eszedbe jut, aztán egy semmi lesz belőle, ráadásul egy olyan semmi, ami nem visz előbbre. Gondolok itt arra, hogy ha az a véleményed, hogy nem megy a tájleírás, keress egy képet google-n, vagy deviantarton, és szép, bő mondatokkal írj le mindent. Itt sem kell túlzásba esni, mindenféle jelzővel illetni a dolgot ( KATT, HOGY LÁSD A CIKKET ), hiszen a kevesebb néha több.
Ha nem tévedek, benned ennél sokkal több rejtőzik, csak ne féld megmutatni, hiszen a négy fejezet alatt sokat fejlődött az írásod, de még mindig elköveted ugyanazokat a hibákat újra és újra.

Szinte biztosra veszem, hogy a kritikád olvasása közben jó párszor a pokol legsötétebb bugyraiba kívántál, de ne feledd, hogy te kérted a véleményem, ami nem mindig rózsaszín, és nem mindig tetszhet neked. Sajnálom, ha megbántottalak, viszont szeretném, ha elkerülnéd a hibáidat a közeljövőben, hogy jobbat alkothassJ
További jó munkát, ölel: Clarissa.

69. Kritika - Sámánszív

A blog megtekintéséért katt!

Kinézet:

A kinézet nagyon tetszik, jól mutat ez a lila szín, és minden összhangban van egymással. Látom, hogy a designt nem te készítetted, de azért lenne pár észrevételem, amiket ki is fejtek. Az egyik ilyen, hogy a fejlécen a lány fejénél van egy kis rész, ami nincs jól leradírozva, mivel látszik egy kicsit a körvonala, bár az is lehet, hogy az a hátánál levő kép árnyéka, bár nekem nem annak tűnik, ha mégis az, akkor elnézést érte, de összességében a fejléc nagyon szép. A másik dolog, hogy a Menünél a második szín ugyan olyan, mint a háttér, szerintem jobban mutatott volna azzal a színnel, ami az oldalán van a menükódnak, mert így túlságosan egybeolvad a háttérrel. Még egy dolog/megjegyzésem lenne, hogy a versenyképeknek szerintem csinálj egy oldalt, mert a méretek nem egyformák, így nem mutatnak szépen az oldalon. Igen egyszerűbb lett volna, ha csak annyit írok, amit elsőre gondoltam a designról, hogy nagyon tetszik, de akkor az nem a mi csapatunkra lett volna jellemző. 

10/9.85 (csak, hogy valamivel jelezzem, amiket leírtam)

Történet és helyesírás:

 Azért is veszem egybe a kettőt, mivel szorosan összefüggnek, és mikor kiírom a hibákat az egyszerre a történet része is, de nem feltétlen lesz minden hiba helyesírási. Mivel csak egy fejezet van fent és a prológus, így külön írok róluk. Először is amit megjegyeznék, az a szövegszerkesztési mód. Ha wordban írod, ajánlom, hogy jelöld ki az egészet, majd állítsd be, hogy a térköz nulla legyen előtte és utána is, és akkor nem lesz ilyen tagolt az egész.

Prológus:

Már egyből az első bekezdésben kétszer is szóismétlést találtam: "Viharos, sötét éjszaka volt. Josephine mindössze öt éves volt és rettegett a villámlástól, a dörgéstől. A takarója alatt vacogott és halkan könyörgött az ítéletidő végéért. Azonban már lassan éjfél is elmúlt, azonban a vihar még mindig nem enyhült. Kipattant az ágyból és átszaladt a szomszédban lévő szobába, a szüleihez." Itt írhatnád mondjuk úgy, hogy (pirossal jelöltem amiket megváltoztattam, de ez csak egy lehetőség, máshogy is átfogalmazhatod): Viharos, sötét éjszaka volt. Josephine mindössze alig múlt öt éves, és rettegett a villámlástól, a dörgéstől. A takarója alatt vacogott, és halkan könyörgött az ítéletidő végéért. Azonban Már lassan éjfél is elmúlt, azonban a vihar még mindig nem enyhült. Kipattant az ágyból és átszaladt a szomszédban lévő szobába, a szüleihez.

 Az utolsó előtti bekezdésben ismét találtam hibát: "Az állat előreóvakodott, majd egy kis idő múlva teljesen előremászott a rejtekhelyéről." Számomra ez az előreóvakodott nagyon furán hangzik, ahogy az előremászott is, de ez megint csak egy meglátás, viszont szerintem így jobban hangzana: Az állat kezdett előbújni, majd kis idő múlva már teljesen ki is mászott a rejtekhelyéről. 

Összességében nagyon figyelemfelkeltő a prológus, és ha átolvasod, biztos te is megtalálod a hibáidat. 

1. fejezet:

Először is a bevezető szöveghez hozzászólva, én is fiúnak néztem, de rájöttem, hogy valószínűleg a lány akart lenni, na de térjünk is rá a szövegre. Mikor olyan rész van a szövegben, hogy gondolatjel következik, akkor mikor megint a narrátori hangot veszed fel, azt új sorba írd, mutatok egy példát: 

"- És mivel szeretnéd megetetni? – kérdeztem incselkedve a kissráctól. Ő rögtön megfordult, a vödörhöz rohant, kikapott egy répát belőle, majd vissza is sietett a pónihoz." Azt a részt, hogy "Ő rögtön megfordult ..." írhatod új sorba is, mert úgy helyesebb lesz, főleg, mert utána nem Brandon mondandójával folytatod, hanem a lányéval. 

Találtam egy olyan részt, amiben az egyik szó kissé kilóg az eddigi írásstílusodból, erre gondoltam: "Ezután rájöttem, hogy nem mondhatom el nekik, hogy van egy farkasom, mert tudtam, hogy kiakadtak volna." Valahogy ezt a kiakadtak szót nem tartom odaillőnek, teljesen eltér az eddigi szóhasználataidtól, helyette használhatnád, hogy nem nézték volna jó szemmel, nem örültek volna neki, vagy hasonló kifejezéseket. 

Ennyi volt, amit kiemeltem volna, viszont nem mindig teszel veszőt, ahova kellene. Azt vettem észre, hogy az és előtt szinte soha nem raksz. Ha esetleg nem tudod eldönteni, hogy kell-e vagy sem, akkor javaslom, hogy nézd meg hány állítmányod van a mondaton belül, és annyi tagmondatod lesz, vagyis annyi vesszőt raksz ki, persze ez nem érvényes az olyan szavak esetébe, ahova mindig vesszőt kell rakni, de ezekkel nem is volt gond

Összességében a történet nagyon tetszik, fel is iratkoztam rá, mivel nagyon érdekel a folytatás, és szépen is fogalmazol. Nagyon jónak találtam a felépítését a történetednek, hogy már nem egyből a lényeggel kezdesz, hanem felvezető szöveggel, ami még inkább csak kíváncsibbá teszi az olvasót, és felkelti az érdeklődését. Továbbá nagyon tetszett, hogy használsz leírásokat, teljesen el tudtam képzelni a helyszíneket,  a történéseket, és ez egy nagyon pozitív dolog, ha így tudod szemléltetni az írásod által a cselekményt. Apró hibáid vannak, amiket igyekeztem ki is írni, de azok sem olyanok, amiket többszöri átolvasás után ne vennél észre. A történeted egyedi, és azt tanácsolom, hogy folytasd, mert nagyon ígéretesnek tűnik.

10/8 (csak a hibák miatt, mert maga a történetre tízet adtam volna)

Összesen: 20/17,85

Remélem nem bántottalak meg a kritikámmal, és nagyon remélem, hogy folytatni fogod. További sok sikert a blogoláshoz.

Gifek - Neymar, Jasmine Villegas

Helló!

Neymarról és Jasmine Villegasról hoztam nektek képeket. Remélem hasznukat veszitek.

Szaffy-HC

Neymar:

Ihlethiány - Inspiráció

Bonjour!








Gondolom senkinek sem ismeretlen a helyzet, mikor napokig, akár hetekig ül a történet felett, de valahogy nem jut következtetésre. Egy idő után viszont természetesen érezzük, hogy hiányzik az írás, de mind hiába, ha egyszer képtelenek vagyunk összeszedni a gondolatainkat, s rendezett mondatokba szedjük.
Először is, a gyakorlás sosem árt, így ahelyett, hogy elkeseredve ülünk a még be nem fejezett művünk fölött, írjunk kis szösszeneteket, csak hogy gyakorlatban maradjunk. Egy kép ezernyi szót mond. Írd meg őket.
Keltsétek életre a képet, ruházzátok fel őket érzésekkel.