72. Kritika - Recovery

Sziasztok! MA egy kritikát hoztam, azonban mielőtt belekezdek leírnám, hogy ezentúl én designről kritikát csak akkor írok, ha a bloggerina kifejezetten kéri J

Recovery

Történet:

Előszó:

Azt hittem erős vagyok, és hogy engem már nem hatnak meg az ilyen dolgok, de kár tagadnom, mire az előszó végére értem, bekönnyeztem. Ilyet még nem tapasztaltam, hogy valaki képes megríkatni már egy előszóval ( :D )
Az egész hangulata szomorkás volt, nagyon depresszív – amiket én kifejezetten szeretek. Már régóta tervezem elolvasni, de sosem jutottam el odáig, így örülök, hogy ezúttal kritikát is írhatok számodra.  Visszatérve a depresszív hangulathoz: Hatalmas előítéletek vannak bennem az ilyen történetek felé, mert eddig többnyire vacak megfogalmazással; szar a világ meghalok dolgokkal találkoztam, így egy kicsit féltem is, de a második sornál már rájöttem, hogy ez más, különleges. Egy író tollával írsz, bő szókinccsel rendelkezel, és ami a legfontosabb, kerek; összefüggő mondatokat alkotsz. Nehéz egy jó írót kritikáznom, mivel én kis kezdőként mit akarhatok egy nálam fejlettebb, tehetségesebb embertől?
Tetszik, hogy jelen időben írod. Ebben sokkal nehezebb írni – legalábbis szerintem – és nem is nagyon találkozok ilyennel. Így valahogy könnyebb azonosulnom a főszereplővel, és hú, tényleg annyira szépen fogalmazol, hogy magam is úgy éreztem, miközben olvastam, hogy ott vagyok, s magam előtt látok mindent.
Helyesírási hibát nem találtam, de hogy őszinte legyek, nem is kerestem. Ha van is benne, eltörpül az egész hangulata mellett.

Első fejezet:

Mivel úgy írom a kritikádat, hogy folyamatosan olvasom, így nem tudom, mennyire hosszú a többi fejezeted. Én magam nem tudok hozzászólni a témához, hiszen én sem tudom, most hosszú, vagy rövid fejezetet írjak. Írni hosszan szeretek, mint látom te is, viszont olvasok egy blogot, jobban szeretem, ha rövidebb – ez alatt nem körülbelül kétoldalasat értek – a tartalom. Természetesen, ha úgy vesszük, egy könyvhöz képest tökéletesen hosszúak, viszont tapasztalataim szerint sokaknak elmegy a kedve a blog olvasásától, ha egy hosszú résszel találkoznak.
Valamint, még a formalitáshoz hozzászólva: Nekem valamiért a bejegyzés címe belelóg a történetbe. Lehet az én gépem ilyen ősrégi, de gondoltam megjegyzem, hátha.
A fogalmazásmódod még mindig zseniális. Az egekig tudnám dicsérni, de komolyan. Egyszerű szavakat használsz, tehát nem kell nyitva hagynom a google böngészőt, hogy rákeressek a jelentésekre, valamiért mégis különleges, és egyedi lesz. Nem tudom, hogy csinálod, de blog olvasása közben ennyire még nem éltem magam bele dolgokba, magam előtt láttam mindent, és az első felénél magam is éreztem egyfajta feszültséget a beszélgetés közben. Mesés!
Kiara szimpatikus karakter, de hogy miért, azt nem tudnám megfogalmazni. Olyan emberi…
A kis utószóban azt írtad, hogy nem túl eseménydús fejezet lett. Őszintén szólva, ha nem is történt benne annyi minden, nekem elképesztően tetszett és fel sem tűnt. Ebben a fejezetben inkább az érzelmek voltak hangsúlyban, ami egyáltalán nem gond, sőt, kifejezetten szükséges pár ilyen rész – szerintem.
Ennek a hangulata már nem volt olyan szomorkás, mint az előszóé, bár ennek is megvolt a maga sajátos hangneme, az olvasóból már az első sorokban kiválthatott valamiféle érzelmet.
Tudom, hogy az elején azt írtam, elég hosszú, de mégis annyira hamar vége lett számomra, szívesen olvasnám tovább és tovább…

Remélem nem haragszol meg rám nagyon, de a következő két fejezetet nem kritikázom, mivel mindkettőt elolvastam már, és egyszerűen nem tudnék róluk újat mondani. A cselekmény egyre izgalmasabb, a történet során talán jómagam jobban izgulok, mint a főszereplő. Tetszik, hogy nem árulsz el azonnal mindent, így titokzatosabb hangulata van, és egy ideig sűrű köd fed mindent, ami lassacskán ugyan, de kezd kitisztulni. A főszereplőd nagyon, de nagyon szerethető,  és minden helyzetben nagyon élethűen ábrázoltad. Nem mellesleg teljesen illik rá a karakter is, akit választottál. A cselekmény egyedi, élvezhető, és izgalmas.
Sajnálom, gondolom ezzel a kritikával nem mentél sokra, de tényleg csak ide-oda tudnám dícsérni. Gratulálok hozzá, ha ezen az úton maradsz még sokra viheted. Ha pedig nem, egy nagyon jó hobbi alapjául szolgál. Sok sikertJ