76. Kritika - Álomtól Aranyig

Álomtól Aranyig

Kinézet:

A fejléc:

Hiába keresek benne hibát, amit megemlíthetnék, egyszerűen nem találok. A színek harmonizálnak egymással, hangulatot adnak, és gondolom a készítőjének pont ez volt a célja. A gif ízlésesen lett elhelyezve jobb oldalt, és szépen lett beillesztve. A lány körvonalai megfelelően el vannak dolgozva, de mégsem látszat homályosnak. Na jó, amibe egyedül bele tudnék kötni talán a cím betűtípusa. Magam sem tudom, milyennel írnám, hova helyezném, de ha sokáig nézem bántja a szemem (de hát ahány ember, annyi vélemény)

A design :

Egyszerűen csodálatos. Passzol a fejléc színeihez, minden összhangban van egymással. Hideg színek lettek választva, ami illik a blog témájához, és mint fentebb említettem, hangulatot ad. A háttér is nagyon tetszik, pedig van egy olyan rossz szokásom, hogy a nem sima háttereket nem szeretem, itt viszont azt el sem tudnám képzelni. 

Tetszik, hogy egyszerű kódokat használtál, mégis mutatósakat. Amit pedig igazán imádok, azok a modulcímek! Nagyon kreatívak. Valamint a modulon belül a fejezeteknél ötletes megoldás volt, hogy gifeket helyeztél el. A szereplők modulban pedig örülök, hogy egyméretűek a képek, és még inkább örülök, amiért egy kis ismertetőt is írtál a szereplőidről. A képeknek szerintem lehetett volna valamilyen kékes színt adni, csakhogy jobban passzoljon a designhez, de így is tökéletes. De ami a legeslegjobban elnyerte a tetszésemet a modulokon belül az az Impresszum névre hallgató oldal. Ilyennel még nem találkoztam, és talán ez a leghasznosabb modul, amit valaha láttam. Dicsérendő, hogy a design-fejléc és trailer készítőjét is megemlítetted benne, valamint a történet besorolását, szereposztást. Fantasztikus.

Tehát egybevéve a blog kinézete mesés, én a helyedben semmin sem változtatnék, és ha ilyen csodás designem lenne, naphosszat csak nézném, egészen addig, míg az agyam el nem raktárolja a képet.

A történet:

Két fejezet, valamint egy prológus van fent az oldalon, így gondolom nem bánod, ha egyenként kritikázom őket, így jobban áttekinthető :)

Prológus:

Örülök, hogy sorkizártban írod a történetet, hiszen legtöbbször erre kell felhívnom a figyelmet.
Amint megláttam az első tripla axel szót (igaz, hogy ezt az egyet tudom mi), megijedtem, hogy sok ehhez hasonló szakkifejezés lesz benne, amit nem fogok érteni, de fantasztikusan megoldottad, hogy csatoltál a szöveghez pár másodperces videókat, amelyek bemutatják a lényeget. És gondolom te magad is jártas vagy a jégkorcsolyázás világában, hiszen tudod használni, akarom mondani be tudod építeni a történetbe ezeket a mozdulatokat.
Az írásod kivitelezésébe bele is tudnék kötni, meg nem is. Szép kifejezéseket használsz, láthatólag a szókincsed is gazdag, viszont kicsit úgy érzem, mintha visszafognád magad. A mondatok kerekek, beleadod az érzéseid, amitől az olvasóban is kialakul az izgalom, legalábbis én nagyon izgultam a pontok kihirdetése alatt.
A történet eddigi alakulásához szólva pedig annyit fűznék hozzá, hogy érdekesnek ígérkezik. Egy újabb nézőpontot világítottál meg, ahol a főszereplő nem tökéletes, s bátran mutattad meg nekünk a hibáit. Ennek ellenére nem estél abba a hibába, hogy a főhősnőnket egy ön sajnáltató libának állítottad be. Érezni lehet benne az elkeseredettséget, szomorúságot, de csak egy bizonyos mértékig, ami pont elég ahhoz, hogy az olvasó tudja, a lánynak rossz kedve van.
Helyesírási hibát nem találtam, sem elütésit, és lehet ez a bétádnak köszönhető, ennek ellenére akkor is szép munka.
A hossza szerintem tökéletes, egy prológusnak pontosan megfelel. Nem használtál túl sok leírást, talán ezért – ezzel arra akarok célozni, hogy egy kicsit több ’helyzetjelentést’ írhatnál az olvasók számára.

Első fejezet:

Halkan megjegyezném, hogy a fejezetek modulban ha az első fejezetre megyek, nem jó oldalt hoz ki J

Szép hosszú fejezetet írtál, meg kell hogy mondjam.
Igaz, az előbb azt mondtam, hogy jó lenne egy kicsit több leírás, viszont a ló túloldalára sem szabad átesni. Dicsérendő, hogy sokat írtál a lány érzéseiről, hiszen abból sosem elég, ahogy itt is megfelelő mennyiségben volt, viszont a cselekedetek leírása néhol már unalmassá tette a történetet.
Az alapötlet továbbra is érdekes, és egyedi, a kivitelezés pedig egyre jobb és jobb. A két fejezet között van különbség, a mondatok szebbek és összehangoltabbak lettek. Lassan indulnak be az események, meglehet, eddig nem igazán eseménydús, de a fejezetek végére mindig izgalmasabb lesz, így az olvasóban kényszer keletkezik, hogy a következőt is hasonló izgalommal kezdje el.
Látom időnként utalásokat teszel a főhős múltjára, amit a megfelelő helyekre illesztesz be, valamint, ahogy egy kommentelőd is megjegyezte, látszik, hogy tudatosan írsz, amiért hatalmas plusz pont jár.
A belső monológoknak és részletes leírásoknak köszönhetően teljesen bele tudtam élni magam a történetbe. Nem is tudom, melyiket mondjam, hogy mintha kivetítenék előttem filmen, vagy magam szemlélném meg kívülállóként az eseményeket.
Az prológusnál nem említettem, hogy mi a véleményem az E/1-es írásmódodról, hiszen olvastam már blogot, ahol az első fejezetnél szempontváltás következett be.  Na, szóval, igaz, hogy az E/1 a belső érzéseket jobban tudja átadni, amiket te remekül megoldottál, viszont ebből a szemszögből sokszor furán festhető le a külső kép. Nem mondanám, hogy te rosszul csinálod, mert igazság szerint éppen elegendőt írsz a tájról, a környezetről, viszont azért figyelj erre a közeljövőben.
Helyesírási hibát nem találtam, bár nem is kerestem, hogy őszinte legyek. Megfelelően tagoltad a történetet, a vesszők is jó helyre kerültek, így ebbe ha szeretnék sem tudnék belekötni.

Második fejezet:

Ismét egy szép hosszú fejezet. Most kicsit gonosz leszek, de ez csak egy írói vélemény. Magam is szeretek hosszú fejezeteket írni, részletesen elemezni mindent, viszont én már sokszor kaptam olyan visszajelzést, hogy túl hosszú. Vannak, akik kifejezetten szeretik, ha egy fejezet hosszabb terjedelmű, mások ezzel ellentétben megrémülnek, ha úgy látják, sokat kell lefelé görgetni. Tudom, hogy nem lehet mindenki kedvére tenni, és nem várom el, hogy ezen változtass, mert vannak olyan történetek, ahol kifejezetten örülök a hosszabb részeknek, de kritikusként úgy érzem ezt is le kellett írnom.
Az történések itt már pergősebbek, eseménydúsabbak. Még mindig imádom olvasni a főszereplőd belső érzéseid, és meg kell, hogy mondjam, zseniálisan közvetíted az érzelmeit.
A szereplőid valósághűen ábrázoltad, különleges tulajdonsággal ruháztad fel őket, ami szerethetőbbé teszi őket. Aranyos rész volt, vicces pillanatokkal, amik még nekem is mosolyt csaltak az arcomra.
Helyesírási hibát még mindig nem találtam, formailag is minden rendben van, így az írásképedbe egyáltalán nem tudok belekötni.
És ismét szépen zártad a fejezetet, kíváncsian várom a követezőt – és plusz egy olvasóval gazdagodtál.

Összességben:

Érdekes, és egyedi történetet alkottál, amivel látszik, hogy törődsz, nem pedig összecsapod. Minden rendben van vele, tényleg semmibe sem tudnék nagyon belekötni. Csak így tovább J