2014. július 2., szerda



50. Kritika: Big Time Rush and Us

Először is bemutatkoznék, mint új, szárnyait bontogató kritikaíró és megérkeztem legelső bejegyzésemmel.
Nevem: Réka Csikoós
Kor: 15 éves
Ami érdekel: szabadidőmben szívesen rajzolok és táncolok. Öt évig fuvoláztam, amit nagy bánatomra a fogszabályzóm miatt abba kellett hagynom, de most már több, mint két éve gitározom. Ezeken kívül imádok mind olvasni, mind írni. A könyvek jelentik számomra a menedéket a hétköznapok szürke fellegei közül. Elég jó tanuló vagyok és szeretem a görög mitológiát, aminek hallatára még anno az irodalom tanárom is kiguvadt szemekkel nézett rám. Azt mondják, hogy csendes, visszahúzódó és segítőkész lány vagyok. Szó, ami szó én vagyok a csendes gyilkos... de nyugi. Nem harapok. Ha valami tetszik, azt imádom. Ha valami nem a szívem csücske, akkor azt ki nem állhatom. Nincsenek átmenetek, kivéve a nagymamám túlságosan felhígított meggyszörpje.
Mit csinálok: várhatóan, majd kritikák érkeznek tőlem túlnyomó többségben, de esetleg könyv vagy filmajánló, sőt inspiráló képek is előfordulhatnak majd.

A blog megtekintéséért katt.

Kinézet:
A fejléc nem is lenne rossz, ha megegyezne az oldal szélességével, és ha kicsit kevesebb szereplő lenne rajta. Így nagyon zsúfoltnak hat és nem tudom, hogy hova nézzek először. A címből egyértelműen kiderül néhány főszereplő, nem kell mindenkit oda tenni a fejlécre is. A háttér színe kellemes egyezik a chattel és minden mással a blogon. A szöveg szerencsére jól olvasható és teljesen egyszerű szürke színű, de kérlek, legyen sorkizárt, mert úgy sokkal esztétikusabb. A modulok jók lennének, de én a versenyre való jelentkezést hátrébb raknám a sorban és véleményem szerint az, hogy melyik bejegyzések a legnépszerűbbek, egy történetet elmesélő oldalon felesleges. Hiszen úgy is mindenki elolvassa az egészet, nem, de bár? Illetve mindenki, akinek felkelted az érdeklődését és ők nem fognak azzal foglalkozni, hogy melyik a legolvasottabb rész, úgyis eldöntik magukban, hogy nekik mi tetszik és mi nem. És még egyetlen apró hiba, ami nekem kicsit böki a csőrömet: az oldalak rosszul mutatnak, így mivel nem töltik ki az oldalt, érdemesebb lenne függőlegesbe raknod őket.
10/ 7

Helyesírás: 

Őszintén megmondva, láttam már rosszabbat is, de az már a „tuti, hogy csak tanulta a magyart és nem az anyanyelve” kategóriába tartozott. Rengetegszer használtok halmozott írásjeleket teljesen indokolatlan helyen és sokszor látom, hogy „…” helyett „……………..” van. A gondolatjelek és az írásjelek után mindig van szünet. Rendszerint előfordulnak szóismétlések és lehetne sokkal több bővítmény a mondatokban. Több helyen előfordul, hogy saját szavakat alkottok vagy „cukin” lerövidítitek őket. Gondolok itt például a repcsi, az édi és egyéb csodálatos szavakra. Az isten szerelmére! A magyar olyan csodálatos és változatos nyelv, miért nem lehet a saját, már létező szavainkat használni? Szerintem igenis találni fogtok minden helyzetre megfelelő betűsokaságot. Ha meg nem, akkor ott a szinonima szótár, ami a nap minden egyes pillanatában rendelkezésetekre áll. Szeretem, ha egy blogon vannak néha képek, de azért nem kell túlzásokba esni. Mielőtt kitennétek a részeket, mindenképpen olvassátok át akár többször is, hogy az esetleges elgépeléseket is kiküszöböljétek. Ja és olvassatok sok könyvet, az akaratlanul is jót tesz a helyesírásnak.
10/ 6

Történet:

Ez egy fanfiction. Kész. Pont. A rajongók olvasni fogják, mások nem. Viszont kaptok egy piros pontot, amiért nem One Direction van Justin Bieber.
Kezdjük az elején, méghozzá azzal, hogy nincsen prológus. Én sem vagyok profi ilyen téren, de próbálkozni lehet. Vannak benne jó gondolatok, de túl gyorsan halad a történet. És talán ez a legnagyobb probléma. Nem baj, ha valamelyik részben semmi sem derül ki, csak borzoljuk az olvasóink idegeit a ködösítéssel. Higgyétek el, hogy a feszültség néha jó dolog. A szereplőket jobban ki kéne dolgozni, mert azon kívül, amit a legelső bejegyzésbe leírtatok róluk, semmit sem tudunk meg. A leírások nekem nagyon hiányoznak. Na, nem a Jókai- féle tájleírások, csak az, hogy ne egy kép alapján, hanem a saját fantáziámon belül szülessen a táj, a ház vagy a szereplők mosolygós arca. Néha keveritek a múlt és a jelen időt, ami kicsit zavaró tud lenni. És akkor most jöjjön maga a történet. Mély levegő és nyugalom. Az egész történet egy nagy cliché. Közhelyek tömkelege, érzés nélküli, bugyuta lányokkal és néhány sztárral megfűszerezve. A tökéletes alapanyag a mai bloggervilágba és ez elég gáz. De mivel nekem nem erről kell kritikát írnom, hanem magáról a történetről, így hanyagolom az önsajnáltatást. Tehát kezdjük az elején. Az alapötlet nem lenne rossz, ha szépen, részletesen ki lenne dolgozva. A repülőbalesetnél én lepődtem meg legjobban, hogy nem vágtam a falhoz az iPodom, a zseniálisan egyedi fordulat miatt. Rendszerint veszem észre, hogy egy idő után belezavarodtok a történetbe vagy elfelejtitek, hogy előzőekben miket írtatok és teljesen összekuszáljátok a szálakat.
És a végére hagytam a legjobbat. Nem tudom hány évesek vagytok, de a világról kialakult képetek igen érdekes, ahogyan a körülöttetek élő emberek viselkedése se lehet mindennapi. Kezdeném azzal, hogy Nicky anyukája, nem pont egy anyuka karaktere. Ha felvesszük a kapcsolatot egy távoli rokonnal az király, de nem utazunk el egyből meglátogatni és nem megyünk az első adandó koncertjére. A második az, hogy a repülésnél minimum két órával a gép indulása előtt ott kell lenni, de ha esetleg magángéppel utaznak, akkor viszont nem hót tök mindegy, hogy mikor mennek. És a leg nem is tudom milyenebb csak, hogy párat felsoroljak: ha egy lakatlan szigeten vagy és olyan gyümölcsöt találsz, amit még életedben nem láttál, azt NEM KÓSTOLOD MEG! Ennyire még a kilenc éves, szőke húgom se hülye és csupán, addig rágunk meg mindent, amíg ki nem nő az összes fogunk.
10/ 4

Összesen: 30/ 17 + piros pont
Sajnálom, ha megbántottalak titeket valamivel. Nem állt szándékomban csak teljesen őszintén kifejteni a véleményemet és ezt papírra, ez esetben monitorra is vetni. Bocsánat a néhai nyers fogalmazásért és az esetlegesen lekezelő hangvételért. Nem így szándékoztam írni, de néha elragadnak az érzelmek.
xoxo:
Réka Csikoós

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése