58. Kritika: Larry and Elounor

Mikor megnyitottam a blogot és megpillantottam a feliratkozók számát, fellélegeztem. A rövid történet ismertető jól hangzott és úgy véltem, hogy nem lehetnek több, mint 40-en csak azért, mert egy One Directionös blogról van szó…

A blog megtekintéséét katt.

Kinézet:

Samantha Row-nak adok egy kekszet a szép munkáért, de mivel te kérted a kritikát és nem ő, így inkább ezt nem elemzem részletesen és nem is pontozom.

10/ -

Helyesírás:

Előbb tanulj meg ragzani, aztán majd találkozunk a tanfolyáson. Vagy ülj be egy középiskolás nyelvtan órára… csak használd helyesen a kötőszavakat, igekötőket, írásjeleket és rakj szóközöket. A dialógusok kicsit primitívek… ha választékosabb szókincset használnál jók is kisülhetnének belőle.

És kérlek szépen- az Isten szerelmére- egy fiúra ne mondd, hogy csinos!

10/ 6

Történet:

Szögezzük le, hogy nem vagyok sem rasszista, sem homofób, sem semmi egyéb fajgyűlölő egyed. Talán egy kicsit konzervatív vagyok és még hiszek az igaz (csöpögősen romantikus) szerelemben, hogy az első lehet a NAGY Ő, a boldogan élünk míg meg nem halunkban és egyéb badarságokban, de semmi bajom a melegekkel. Sőt a kedvenc könyvszereplőm, Magnus Bane, igazán tiszteletre méltó boszorkánymester.

Ennek a történetnek az olvasása közben valahogy mégis úgy éreztem magam, mint egy űrlény, amiért nem a saját nememhez vonzódom. Ami nem jó, mert az lenne a lényeg, hogy élvezzem az olvasást és eggyé válhassak a karakterekkel. Ám ez egyáltalán nem sikerült és nem azért, mert szinte az összes szereplő pasi. A tömérdeknyi böfögőverseny, izzasztó focimeccs és véres akciófilm után bátran merem állítani, hogy legtöbbször sokkal egyszerűbb a fiúkkal egyezségre jutni, mint a lányokkal. De visszatérve a karakterekre:

Fekete Dávid felbukkanása kicsit meglepett és elég erőltetettnek hatott. Azután pedig, hogy keksszel kínált "mindenkit" és Győrbe invitálta a főszereplőt arra a megállapításra akartam jutni, hogy szegényke elme roggyant…

Louis kapcsán fogalmam sincs mit érzek. Jelen pillanatban azon sem lepődnék meg, ha felkapna egy rózsaszín tütüt, egy pettyes felsőt és egy csíkos térdzoknit, (igen. Csak EGYET!) majd végiglejtene London utcáin és bőgve muffint árulna. Nagyon élénk a képzelőerőm és az iromány ezt hozta ki belőlem.

Harry pedig…

Huh… vágjunk bele! Tudom, hogy a One Direction rajongói közül sokak szerint melegek a srácok. (Ezért nem is értem miért akadnak ki, ha valaki lemelegezi a szívük csücske bandát.) Szerintük nem egyszerű bromance-ról van szó, hanem tényleg szerelmesek egymásba. Nekem ez kicsit elvakultnak és földtől elrugaszkodottnak hat, de mindenki olyan tévhitekbe ringatja magát, amilyenekbe akarja. Viszont eme "tanok hirdetése és erőszakos terjesztése" beteges és a francba is! Ember kapcsold ki a géped, rakd le az összes elektromos készülékedet, pakolj be egy bőröndbe pár ruhát és három könyvet, majd ülj fel az első Balatonra tartó vonatra és egy hétig haza se gyere, mert neked bizony egy kis "civilizáció mentes" felfrissülés kell.

Ezen tények leszögezése után a történet nem mondható éppen sablonnak, de azért nem is ez érdemli a legújabb irodalmi Nobelt. Ha röviden le kéne írnom szerintem mi fog ezek után történni pár mondatban megoldanám. Azt mindenki tudja, hogy Harry és Louis összejön, majd jön Eleanor és blabla… ezek után jöhet a dráma, amikor is Louis nem tud dönteni a két szerelme között, ezért mindketten eltávolodnak tőle, ő pedig mély letargiába zuhan. Csak, hogy egy csipetnyi meglepődés is legyen benne, esetleg beletehetjük, hogy a nagy baráti társaság (1D) más tagja is meleg és már régóta szerelmes Harrybe. De ezek mind nem számítanak, mert a vége úgyis az lesz, hogy Eleanor talál egy sokkal jobban hozzá illő férfit, Louis pedig boldogan élhet Harryvel, amíg meg nem halnak.

10/ 5.5

Összesen: 20/ 11.5

Bocsánat a nyers szavakért és az enyhe pszichopata beütésemért, de a blog elolvasása után kedvem támadt megnézni újra az egész Twilight szériát, hogy Kristen Stewart kifejezéstelen arca felvidítson. *iróniaméter kiakad. duplán.*

xoxo,

Réka