2014. november 26., szerda

71. Kritika - Az elátkozott család


Az elátkozott család


Kinézet

Fejléc:

Egyszerű, mégis szép. A legjobban talán azt tetszik, hogy nem túlzsúfolt, és nem estél abba a hibába, mint manapság sok bloggerina, hogy minél több képet próbál az amúgy is zűrzavaros fejlécre helyezni. Tényleg, szinte semmibe nem tudok belekötni. Szép textúrát választottál hozzá, a színek passzolnak egymáshoz, és az elmosás is szépre sikeredett – bár a farkas orra első ránézésre olyan, mintha le lenne nyisszantva. Nem találtam információ boxot, így feltételezem te csináltad! Szép munka, ha tehetném, tényleg csak agyba-főbe dicsérném. Sajnálom, de csak ennyit tudok róla mondani jelenleg.

Design:

Nagyon nagy bajba vagyok, mert ebbe sem tudok belekötni. Teljesen az én ízlésemre lett formálva, hiszen mint az előző kritikámban elmondtam, szeretem az egyszerűséget. A háttér színe teljesen passzol a fejlécedhez, ahogy az egész modulsáv, meg ahova a szöveget írod – igen, nem tudom mi  a hivatalos neve, ne tessék megkövezni.
Viszont. Az útbaigazítás ötletesen lett megoldva, hiszen a történeted nyelvén íródott, bár néha ez lehet nem a legjobb. Én például az összesre rá kellett, hogy kattintsak, mert nem tudtam, merre találhatom a fejezeteket, merre az egyéb dolgokat. Ezalatt nem azt értem, hogy változtatást javaslok, mert nem így van, csak ha már a modulok címe így van, a linket kreálhattad volna úgy, hogy az Átkok szóra húzódva ott bal oldalt legalul lássuk, a fejezetek mappához tartozik.
Tetszik, hogy szavazásokat raksz ki, ezzel magad is segíted, és én is szeretek szavazni, szóval ha túljutottam az eddigi részeken, én is megteszem.
Az egyetlen, ami eléggé rontja az összképet az a chat modul. A fekete elüt a többi színtől, hiába sötét az alap háttér, valahogy nem fér meg a kettő. Kicsit világosabbra vehetnéd, bár egy sötétebb bézs szín is nagyon jól nézne ki (szerintem)

Történet


Mielőtt belekezdek, leírnám, hogy szebb és rendezettebb lenne, ha sorkizártban írnál, és ekkora hézagok – ne üsd le olyan sokszor a szóközt – sem kellenek a bekezdések előtt.
Tetszik, hogy E/3-ban írod, az ilyeneket élvezet olvasni – legalábbis akkor, ha a bloggerina tud így írni. Most lehet leharapod a fejem, de önszántamból nem hinném, hogy neki kezdenék, de ez csakis azért van így, mert nem igazán rajongok az ilyesfajta blogokhoz. Ennek ellenére természetesen összefutottam már párral, és a megfogalmazásaid azonosulnak az évek nyelvéhez, valamint szép, kerek és összefüggő mondatokat alkotsz. Pontos leírásokat adsz, amit nagyon, de nagyon szeretek, így teljesen magam elé tudom varázsolni a dolgokat. Nem esel túlzásba, nem aggatsz felesleges jelzőket az emberekre és a tájakra, s a designedhez hasonlóan a fogalmazásod is egyszerű mégis mesés. Gazdag szókinccsel rendelkezel, ami hatalmas előny – rengeteg írópalánta irigyelheti, azt, amit írsz.
Kicsit kitérnék a prológusodra, hiszen szeretném megemlíteni: a blogokon olvasott prológusok között meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy eddig ez volt a legjobb. Figyelemfelkeltő, nem untató és a mennyisége is tökéletes. Az ember szinte késztetést érez, hogy azonnal hozzálásson a következő fejezethez. Okos megoldás, pontosan így kell ezt csinálni (kacsint)
És ha már a mennyiségeknél tartunk, leírom, hogy a fejezetek hossza megfelelő, bár magam sem tudom, kinek mi az ideális. Én például rengeteget írok, és sokan azt mondják, hogy kevesebbet kéne, mert a hosszú szöveg elriasztja az embereket – ha viszont keveset, akkor meg azért nem kezdenek bele, mert hamar végig érnek. Szóval nem nagyon tudom megmondani, kinek mi a jó, a lényeg az, hogy nekem megfelelőek voltak, és gondolom még sok más embernek is, hiszen nem kis rajongótáborod akad.
A történet cselekménye izgalmas – bár hogy őszinte legyek, voltak részek, ahol nagyon untam magam. Az alap, amire építesz egyedinek mondható, legalábbis én nem nagyon találkoztam még ilyennel. Figyelj arra, hogy néha a kevesebb több. Nem kell túl magyarázni a dolgokat, mert az olvasó hamar kedvét veszítheti, ha az olvasás közben erősen kell koncentrálnia, nehogy elvessze a fonalat. Tehát hiába alkotsz szép mondatokat, ahogy feljebb említettem, néha elég egy pillanatra elbambulnom, és kezdhetem előről, mert egyszerűen nem értem, mit olvastam. Ez talán a korhű ábrázolás miatt van, én ezért is nem szeretek ilyeneket olvasni. Természetesen meg lehet oldani, hogy ez is gördülékenyen haladjon, csak el kell sajátítani egy picit, hogy keveredjék a kor és a mostani nyelvezet.
Emellett még az elején tartasz, így nem tudom megmondani, mit tartogatsz még a tarsolyodban, de általában aki fantasy-t szeret olvasni, az várja az akció dús jeleneteket. Remélem, ez itt sem marad el, legalábbis egy rész erejéig én csillogó szemekkel olvasnám.
Jaj, és majdnem kihagytam. Szintén a korhű ábrázolásnak tudtam be, de a karakterek nagyon távol álltak tőlem. Egyik szereplővel sem tudtam azonosulni, hiába kerestem egy közös pontot.
A jelen és múlt idővel ahogy látom neked is meggyűlt a bajod, észrevettem, hogy egy fejezeten belül többször váltasz időt egy rövid idő erejéig.
Vesszőhibákból találtam párat, ahogy elütésekből is, de én ezek felett elsiklom, hiszen bárki hibázhat.

Sajnálom, hogy rövidre sikeredett, de a designed fantasztikus lett, így arról nem tudtam sokat mondani, ahogy az írásodról sem, mert nem tudok elszakadni attól a felemtől amelyik nem igazán szereti az ilyen történeteket – még egyszer sajnálom.
De ennek ellenére tényleg nagyon ügyes vagy, egy író tollával írsz, és a történeted is egyedi J
Ölel: Clarissa

2014. november 25., kedd

70. Kritika - The Last Summer


The Last Summer


Kinézet:

Fejléc:

Hogy őszinte legyek, nekem egyáltalán nem tetszik. Vagy inkább nem is az, hogy nem tetszik, mert a maga módján azért elég jó, viszont ha magam találok a blogra, nem biztos, hogy belekezdek.
Először is, amit ki kell emelnem, bár ez nem csak a fejlécre vonatkozik: a színek nincsenek összhangban. A fejléceden még talán, és ez a sötétvörös, barnás szín nagyon szép, viszont akkor háttérnek nem tanácsos beállítani egy virágos hátteret – sokkal inkább illene hozzá mondjuk egy pár árnyalattal világosabb, letisztult szín. Így a blog is egyszerű, de nagyszerű lesz (tesco rekám), így viszont az amúgy is zsúfolt fejlécet még durvábbá teszi.
Visszatérve a fejléchez: a fiú és a lány képe két oldalt többé s kevésbé pontosan lett kivágva, ráhelyezve a képre, viszont szemet üt, hogy a fiú képe sokkal élesebb, mint a lányé. Nem csakhogy élesebb, de még világosabb is.
Ami pedig a közepét illeti, hát totális a káosz. Látok egy szép textúrát a háttérben, bár aligha.
Szeretem az olyan fejléceket, amik momentumokat ragadnak meg, és egy történethez illő kép kerül szépen (!) elmosva. No, itt a középen látható pár túl – nem is tudom, hogy mondjam – látható. Biztos hülyének nézel, de az oda egyáltalán nem kell, főleg nem középre, hiszen az ember szeme oda vándorol először – főleg ha ennyire szembetűnő – nem pedig a két fő karakterre. Tehát vagy a főbb képeket előreteszed, vagy pedig kiveszed onnan azokat a felesleges képeket, mert így tényleg nagyon zsúfolt, és nem igazán szép.

A design:

Előzőleg már kifejtettem, hogy a fejléc és a design színei eléggé elütnek egymástól, és tanácsot is adtam, így ezt már nem fogom továbbra elemezni.
Nézzük akkor a modulokat! Első sorban kezdeném azzal, hogy nagyon jó, hogy versenyekre jelentkeztél, de ezeket a képeket, amik az oldalt hirdetik, jobb lett volna alulra helyezni. Bár ez csak egy tanács, egy kis személyes vélemény, hiszen jobb lenne úgy az oldalra tévedni, hogy az infóboxot látom elsőként nem pedig azt, hogy milyen versenyeken veszel éppen részt.
Az infóboxhoz térve pedig szeretném leírni, hogy nekem nagyon tetszik. Szeretem ezeket a képes dolgokat, főleg mikor ha rámegyek, szöveg jelenik meg. Ó, és azt is majdnem kihagytam, hogy a kép színei is nagyon egyeznek a többivel, így tökéletesnek mondható.
Az iránytű, akarom mondani a menü is nagyon tetszik. Jópofa és aranyos, ilyennel még nem találkoztam, amiért külön pont. A színek itt is patentül megfelelnek, főleg hogy a felette lévő kék nagy része világoskékben pompázik.
Most pedig jöjjön a feketeleves, amire személy szerint nagyon allergiás vagyok. Tudom, hogy minden írónak van egy elképzelése az adott karakterről, de ezt nem feltétlen kell az olvasó orrára kötni. A fejléceden még rendben van – bár ott sem szeretem, ha látható az ember arcát, akiről mintázva lett – és az is teljes mértékben oké, hogy létrehozol egy szereplők modult, hiszen arra rámegy az, akinek szíve joga, és nem akarja a fantáziájára bízni a dolgokat. Na de az, hogy konkrét képeket helyezni oldalra róluk, na, az engem kifejezetten zavar. Szeretem magam elképzelni, saját kedvemre formálni a karaktert a leírások alapján, hiszen az olvasásnak ez az egyik legnagyobb élvezete, de így oda a varázs. Sajnálom, ezt most ki kellett írnom magamból, és biztos vagyok benne, hogy talán egyedül osztozok saját véleményemen, de akkor is le akartam írni.
És még így a végére annyit, hogy én nem szeretnélek rávenni, hogy vedd le azokat a képeket, hiszen biztos sokan szeretik, de azért ha a jövőben fontolóra veszed, akkor a chat és a feliratkozók helyét is cseréld meg (és a versenyek jobbak lennének alul! )

Történet:

Négy fejezet van fent, így ezt már nem elemzem részről részre, csak a fontosabb, szemet szúró dolgokat emelem ki, kizárólag segítő céllal J

Kerestem a prológust, hiszen máris csak az első fejezettel találtam szemben magam, ahogy lejjebb görgettem, aztán észbe kaptam, hogy létrehoztál egy ilyen kis oldalkát. Ez még talán nem a történethez tartozik, de ide is kirakhattad volna, hisz nem mindenki néz körül azonnal a menünél.

A prológusod egy fülszövegnek mondható. Sokakkal megesik, hogy nincsenek teljesen tisztában a két szó fogalmával, sem azzal, hogy prológust nem(!!) kötelező írni. A prológus egyik lényege, hogy valami olyat mesélj el, ami nélkül a történet nem tudna elindulni, tehát egy dolgot a múltjából, vagy egy nagyon fontos momentumot, amivel olvasásra készteted az olvasót. Engem pedig nem igazán fogott meg ahhoz, hogy tovább olvassam önszántamból. Ez maximum tényleg csak egy kis bemutatónak felel meg – mind a mennyisége, s mind a tartalma.
Tudod mit, a végén lehet az lesz, hogy fejezetenként írom, mert folytatólagosan olvasok, és mindent le akarok írni, szóval ne lepődj meg, ha egy fejezeten túl sokat csámcsogok.
Kezdjük azzal, hogy azokat a képeket szedd ki. Ez nem csak egy baráti tanács, mint a többi, ez egy szigorú, és fontos dolog, mert egy) mint hangsúlyoztam nem kellenek képek, mindenki a saját fantáziájára kellene, hogy bízza a történetet kettő) idegesítő három) rosszul vannak elhelyezve, legalábbis tiszta összevissza négy) a fehér háttér borzasztó, csak még jobban kiemeli, hogy ’HÉ NÉZZÉTEK, ITT VANNAK KÉPEK és öt) nem kell!
Aztán pedig… túl sok a párbeszéd, és ehhez még csak el sem kellett olvasnom, elég ránézni. Túlnyomólag minden sor kötőjellel kezdődik, amely ha nem tévedek, a párbeszédek jele. Nem akarok gonosz lenni, de a minősíthetetlen blogokat így a legkönnyebb felismerni – és ahogy eddig olvasgattam, a tiéd nem igazán tartozik közéjük – szóval a helyedben ezen változtatnék. Fontosak a leírások, mind a személy és mind a táj jellemében. Ez azért jó, mert nem lesz szükséged azokra a fránya képekre, ahhoz, hogy kifejezd magad, és sokkal gördülékenyebb lesz az olvasmány, élvezetesebb lesz olvasni. Lehet jönni azzal, hogy manapság az ilyeneket nem szeretik, mert lusták elolvasni. Hát gondjuk-bajuk! Ezek a dolgok sosem unalmasak, aki pedig csak párbeszédeket jött ide olvasni, az üljön be a tévé elé, és kapcsoljon a Violettára.
A történések túl gyorsan következnek be. Ez lehet, hogy az előbb említett problémából fakadóan vannak így, de akkor is, mintha minél gyorsabban akarnál egyről kettőre jutni, ami nem túl nagy előny. Nem szabad húzni, csavarni a dolgokat, mígnem unalmassá válik, de ennyire gyorsan sem jó haladni, mert sokkal nehezebb beleélni magunkat.
Na, nem húzom már tovább a szót, inkább nézzük milyen is a cselekmény.
Mond bármit ki beszél, én az elején teljesen úgy indultam neki, hogy ’ne neked, még egy sablonos történet.’ azonban hogy is mondjam, kellemeset csalódtam. Természetesen vannak benne olyan elemek, amiket mintha már ezer más helyen olvastam volna. Amikor a költözést olvastam, azt hittem, hogy a történet azzal fog folytatódni, hogy az új életében kikkel s mikkel találkozik, de örültem, mikor folytattam, és kiderült, hogy a nyár még az övüké, ezzel elhessegetve a gonosz gondolataim, amik a sablonosságot akarták üldözni.
Az is tetszik, hogy a szerelmi kapcsolat nem azonnal történik, hanem szépen lassan bontakozik ki, mutatja meg magát az olvasó számára – bár a gyors történések miatt még ez is gyorsabbnak látszik.
Szó mi szó, a történet cselekménye meglepetést okozott számomra, hiszen rosszabb történéseket vártam, nem pedig fordulatokat (amiket nem említettem meg, pedig volt egypár és tetszettek), viszont annyira nem tud érdekelni a történet, hogy folytassam is. Nem tudom, rejtegetsz –e még valamit a tarsolyodban, amivel meglepheted az olvasóidat, de eddig elég egyhangú, hiába szólnak mellette pozitívumok.
Az írásod, mint azt hiszem fentebb már említettem egyvonalú, és nem sokat mutat magából. Nem nagyon tudom megállapítani az írásképedet, hiszen nagyon sokat nem írsz, csak egy forgatókönyvet, melyekhez társul egy kis érzelem – legalábbis érzelmesnek szánt leírás – csak hogy a szereplő tudja mikor s mit kéne tennie. Na de azok a kis részek, ahol leírod a történéseket is csak tőmondatokból állnak – tiszteletes kivételek – amik lehet fontosak, a hanyag megfogalmazásnak köszönhetően elhanyagolhatónak tűnnek.
A vesszőket és írásjeleket megfelelően használod, így a helyesírás ezen részéhez annyit fűznék hozzá, hogy sorkizártban írd a történeted, mert szebbé teszi a blogot.
Aztán jöjjön megint egy olyan, amivel kapcsolatban tanácstalan vagyok. Helyesírási hibát nem igazán találtam, legfeljebb elütési gondokat, amik mindenkivel előfordulnak DE;
 - Seeemmiiiiiit!  <- az ilyeneket hanyagold. Máshogy is el lehet érni, hogy átérezzük a dolgokat, nem kell iiiiiiiilyeeeeeeeeeeeeen módon közölni.

Meglehet, hogy még kezdő vagy. Jómagam is így kezdtem, és talán nem túlzok, ha kijelentem, hogy fejlődtem valamennyicskét írás terén, viszont ehhez neked is sok dologra lesz szükséged. Először is, ha szeretnéd, hogy bővüljön a szókincsed, nem az a dolgod, hogy kinyisd a szótárat és megtanuld az első húsz szót, ami veled szembe jön – persze ez is egy megoldás. Olvass! Szórakoztató, és rengeteg dolgot tanulhatsz belőle. Amellett, hogy összetettebb mondatokat tudsz majd összehozni, és bő szókincsed lesz – amit az életbe is hasznodra válik – a saját írói stílusod is alakulgat majd minden egyes könyv elolvasása után. Aztán persze nem maradhat el a gyakorlás sem. Ha úgy érzed, van még mit fejlődnöd, és a legjobbat akarod kihozni magadból minden fejezethez, akkor javaslom, hogy írj rövid, egyperces novellákat. Mindig legyen egy főbb téma, tehát ne csak úgy írogass mindent ami eszedbe jut, aztán egy semmi lesz belőle, ráadásul egy olyan semmi, ami nem visz előbbre. Gondolok itt arra, hogy ha az a véleményed, hogy nem megy a tájleírás, keress egy képet google-n, vagy deviantarton, és szép, bő mondatokkal írj le mindent. Itt sem kell túlzásba esni, mindenféle jelzővel illetni a dolgot ( KATT, HOGY LÁSD A CIKKET ), hiszen a kevesebb néha több.
Ha nem tévedek, benned ennél sokkal több rejtőzik, csak ne féld megmutatni, hiszen a négy fejezet alatt sokat fejlődött az írásod, de még mindig elköveted ugyanazokat a hibákat újra és újra.

Szinte biztosra veszem, hogy a kritikád olvasása közben jó párszor a pokol legsötétebb bugyraiba kívántál, de ne feledd, hogy te kérted a véleményem, ami nem mindig rózsaszín, és nem mindig tetszhet neked. Sajnálom, ha megbántottalak, viszont szeretném, ha elkerülnéd a hibáidat a közeljövőben, hogy jobbat alkothassJ
További jó munkát, ölel: Clarissa.


69. Kritika - Sámánszív

A blog megtekintéséért katt!
Kinézet:

A kinézet nagyon tetszik, jól mutat ez a lila szín, és minden összhangban van egymással. Látom, hogy a designt nem te készítetted, de azért lenne pár észrevételem, amiket ki is fejtek. Az egyik ilyen, hogy a fejlécen a lány fejénél van egy kis rész, ami nincs jól leradírozva, mivel látszik egy kicsit a körvonala, bár az is lehet, hogy az a hátánál levő kép árnyéka, bár nekem nem annak tűnik, ha mégis az, akkor elnézést érte, de összességében a fejléc nagyon szép. A másik dolog, hogy a Menünél a második szín ugyan olyan, mint a háttér, szerintem jobban mutatott volna azzal a színnel, ami az oldalán van a menükódnak, mert így túlságosan egybeolvad a háttérrel. Még egy dolog/megjegyzésem lenne, hogy a versenyképeknek szerintem csinálj egy oldalt, mert a méretek nem egyformák, így nem mutatnak szépen az oldalon. Igen egyszerűbb lett volna, ha csak annyit írok, amit elsőre gondoltam a designról, hogy nagyon tetszik, de akkor az nem a mi csapatunkra lett volna jellemző. 

10/9.85 (csak, hogy valamivel jelezzem, amiket leírtam)

Történet és helyesírás:

 Azért is veszem egybe a kettőt, mivel szorosan összefüggnek, és mikor kiírom a hibákat az egyszerre a történet része is, de nem feltétlen lesz minden hiba helyesírási. Mivel csak egy fejezet van fent és a prológus, így külön írok róluk. Először is amit megjegyeznék, az a szövegszerkesztési mód. Ha wordban írod, ajánlom, hogy jelöld ki az egészet, majd állítsd be, hogy a térköz nulla legyen előtte és utána is, és akkor nem lesz ilyen tagolt az egész.

Prológus:

Már egyből az első bekezdésben kétszer is szóismétlést találtam: "Viharos, sötét éjszaka volt. Josephine mindössze öt éves volt és rettegett a villámlástól, a dörgéstől. A takarója alatt vacogott és halkan könyörgött az ítéletidő végéért. Azonban már lassan éjfél is elmúlt, azonban a vihar még mindig nem enyhült. Kipattant az ágyból és átszaladt a szomszédban lévő szobába, a szüleihez." Itt írhatnád mondjuk úgy, hogy (pirossal jelöltem amiket megváltoztattam, de ez csak egy lehetőség, máshogy is átfogalmazhatod): Viharos, sötét éjszaka volt. Josephine mindössze alig múlt öt éves, és rettegett a villámlástól, a dörgéstől. A takarója alatt vacogott, és halkan könyörgött az ítéletidő végéért. Azonban Már lassan éjfél is elmúlt, azonban a vihar még mindig nem enyhült. Kipattant az ágyból és átszaladt a szomszédban lévő szobába, a szüleihez.
 Az utolsó előtti bekezdésben ismét találtam hibát: "Az állat előreóvakodott, majd egy kis idő múlva teljesen előremászott a rejtekhelyéről." Számomra ez az előreóvakodott nagyon furán hangzik, ahogy az előremászott is, de ez megint csak egy meglátás, viszont szerintem így jobban hangzana: Az állat kezdett előbújni, majd kis idő múlva már teljesen ki is mászott a rejtekhelyéről. 
Összességében nagyon figyelemfelkeltő a prológus, és ha átolvasod, biztos te is megtalálod a hibáidat. 

1. fejezet:

Először is a bevezető szöveghez hozzászólva, én is fiúnak néztem, de rájöttem, hogy valószínűleg a lány akart lenni, na de térjünk is rá a szövegre. Mikor olyan rész van a szövegben, hogy gondolatjel következik, akkor mikor megint a narrátori hangot veszed fel, azt új sorba írd, mutatok egy példát: 
"- És mivel szeretnéd megetetni? – kérdeztem incselkedve a kissráctól. Ő rögtön megfordult, a vödörhöz rohant, kikapott egy répát belőle, majd vissza is sietett a pónihoz." Azt a részt, hogy "Ő rögtön megfordult ..." írhatod új sorba is, mert úgy helyesebb lesz, főleg, mert utána nem Brandon mondandójával folytatod, hanem a lányéval. 
Találtam egy olyan részt, amiben az egyik szó kissé kilóg az eddigi írásstílusodból, erre gondoltam: "Ezután rájöttem, hogy nem mondhatom el nekik, hogy van egy farkasom, mert tudtam, hogy kiakadtak volna." Valahogy ezt a kiakadtak szót nem tartom odaillőnek, teljesen eltér az eddigi szóhasználataidtól, helyette használhatnád, hogy nem nézték volna jó szemmel, nem örültek volna neki, vagy hasonló kifejezéseket. 
Ennyi volt, amit kiemeltem volna, viszont nem mindig teszel veszőt, ahova kellene. Azt vettem észre, hogy az és előtt szinte soha nem raksz. Ha esetleg nem tudod eldönteni, hogy kell-e vagy sem, akkor javaslom, hogy nézd meg hány állítmányod van a mondaton belül, és annyi tagmondatod lesz, vagyis annyi vesszőt raksz ki, persze ez nem érvényes az olyan szavak esetébe, ahova mindig vesszőt kell rakni, de ezekkel nem is volt gond

Összességében a történet nagyon tetszik, fel is iratkoztam rá, mivel nagyon érdekel a folytatás, és szépen is fogalmazol. Nagyon jónak találtam a felépítését a történetednek, hogy már nem egyből a lényeggel kezdesz, hanem felvezető szöveggel, ami még inkább csak kíváncsibbá teszi az olvasót, és felkelti az érdeklődését. Továbbá nagyon tetszett, hogy használsz leírásokat, teljesen el tudtam képzelni a helyszíneket,  a történéseket, és ez egy nagyon pozitív dolog, ha így tudod szemléltetni az írásod által a cselekményt. Apró hibáid vannak, amiket igyekeztem ki is írni, de azok sem olyanok, amiket többszöri átolvasás után ne vennél észre. A történeted egyedi, és azt tanácsolom, hogy folytasd, mert nagyon ígéretesnek tűnik.

10/8 (csak a hibák miatt, mert maga a történetre tízet adtam volna)

Összesen: 20/17,85

Remélem nem bántottalak meg a kritikámmal, és nagyon remélem, hogy folytatni fogod. További sok sikert a blogoláshoz.

2014. november 22., szombat


Gifek - Neymar, Jasmine Villegas

Helló!
Neymarról és Jasmine Villegasról hoztam nektek képeket. Remélem hasznukat veszitek.

Szaffy-HC



Neymar:


Ihlethiány - Inspiráció

Bonjour!








Gondolom senkinek sem ismeretlen a helyzet, mikor napokig, akár hetekig ül a történet felett, de valahogy nem jut következtetésre. Egy idő után viszont természetesen érezzük, hogy hiányzik az írás, de mind hiába, ha egyszer képtelenek vagyunk összeszedni a gondolatainkat, s rendezett mondatokba szedjük.
Először is, a gyakorlás sosem árt, így ahelyett, hogy elkeseredve ülünk a még be nem fejezett művünk fölött, írjunk kis szösszeneteket, csak hogy gyakorlatban maradjunk. Egy kép ezernyi szót mond. Írd meg őket.
Keltsétek életre a képet, ruházzátok fel őket érzésekkel.





2014. november 21., péntek

68. Kritika: Fény a sötétben


Fény a sötétben


Kinézet:

Fejléc:
Az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem az volt, hogy tetszik, viszont mivel ez egy kritika, szeretnék bővebben kitérni az apróságokra is.
A fejlécen szereplő karakterek szépen ki lettek vágva – bár a háttérben szereplő fiúnál akadnak némi pontatlanságok, ha az ember jobban szemügyre veszi. Az elhelyezés is nagyon jól sikerült, ezalatt pedig azt értem, hogy jól tetted, mikor úgy döntöttél, kicsit balra helyezed őket.
Látom, a háttérben vannak nagyon halvány képek, amikből sokat nem nagyon tudtam kivenni.  Látok pár szemet, és arcot, de épp csak a vonalaikat. Tudom, mit szerettél volna ezzel elérni, vagy legalábbis sejtem, de vannak benne dolgok, amik nem kellenének – szerintem.
A cím egyszerű betűtípussal van írva, amivel persze semmi probléma, viszont annyi kivetnivalóm lenne, hogy az ’a sötétben’ szöveg kicsit világos rózsaszín, amit ha egybevetek a designnel, nem igazán passzol.
Röviden annyi, hogy első ránézésre hibátlan, csak a cím betűszínével – meg egy kicsit a típusával – van bajon, viszont ha kicsit tovább nézi az ember, láthat benne pontatlanságokat is.
A design:
A design alapjáraton véve egy egyszerű sablon alapján készült, és szerintem ez pont így tökéletes. A maga módján letisztult, a falas háttér passzol – mind színben mind hangulatban – a fejléchez. Az egyetlen kivetnivalóm az élénkrózsaszín betűk. Lehet, ez csak személyes dolog, amiért nem nagyon csípem a rózsaszínt, de a fejezetek címéhez halványabb színt is választhattál volna, és ugyanez vonatkozik a chat ablakban található írások színére is.
(Sajnálom, hogy nem írtam ehhez olyan sokat, de a látásra épülő kritikáimon még sajnos dolgoznom kell.)
Összességében: A színek nem igazán passzolnak egymáshoz, amin én a helyedben változtatnék, valamint a fejlécen kicsit finomítanák.

A történet:

Mivel nincs fent még sok fejezet, úgy döntöttem minden részre kitérek, hiszen egy hosszú kritika tapasztalataim szerint még senkinek sem volt ellenéreJ

Prológus:
Mielőtt belekezdenék a történeted elemzésébe: A kis kép melletti szöveget szerintem nyugodtan írhatnád dőlt betűkkel. Hangulatosabb lenne, hisz gondolom a tőmondatokkal és a pontokkal az volt a célod. Emellett örülök, hogy sorkizártban írod a fejezeteket.
Ebből a kis szösszenetből nem sok mindent tudtunk meg. Hú, hirtelen nem is tudok mit írni róla, hiszen a történet még nem indult be, így azt logikai illetve tartalmi szempontból kritikáznom felesleges. Legfeljebb később még kitérek rá.
A hosszával hogy őszinte legyek nem vagyok megelégedve. Igaz, hogy a prológus nem arról híres, hogy hosszú legyen, mint egy fejezet, de ennél eseménydúsabbra is sikeredhetett volna.
Természetesen figyelemfelkeltő, hiszen aki elolvassa, abban azonnal felmerülhetnek a kérdések, amik a történet folytatására késztetik. No, ez akkor igazán jó, ha biztos vagy benne, hogy a későbbiekben nem fogsz csalódást okozni, hiszen én magam is találkoztam már olyannal, hogy a prológus olyannyira figyelemfelkeltő volt, hogy a matekházi félre tételével azonnal nekiálltam – sajnálatos módon az első fejezet után feladtam, de remélhetőleg a tied nem lesz ilyen, és egy pozitív kritikát sikerül írnom.
Ebből a titokzatosságból kifolyólag annyit tudtam levonni, hogy a lány elfojtott dühvel küzd – amiről többet is írhattál volna, hisz az érzelmek leírása számomra nagyon fontos.
Szeretem az E/3-ban íródott műveket, főleg a kicsit szomorkásabb, sötétebb hangulatúakat. Kivetnivalót a fogalmazásodban nem találtam – bár néha akadtak kicsit furcsán megfogalmazott mondatok is – az egyetlen, ami itt is zavart, az a bizonytalanság. Ez lehet, a miatt van, hogy egyik pillanatban még a rózsaszín hajú lány helyzetét s belső érzéseit közvetíted, másodszorra pedig a figyelő emberekét, amit nem igazán értettem miért is volt. Akarom mondani, lehet, hogy fontos szerepük lesz a későbbiekben, azonban most, hogy nem igazán fejtetted ki, így csak perverz leskelődőknek gondolhattam őket. Sokan beleesnek abba a hibába – ez alól én sem vagyok kivétel – hogy a fejükben már minden patentül meg van rendezve, hogy mi lesz a történet végkimenetele, viszont ezt fejezetekbe sűríteni, méghozzá úgy, hogy ne árulj el túl sokat, vagy esetleg túl keveset, nehéz.
A helyesírás többnyire rendben van, leginkább csak elütésekkel találkoztam, de azért a helyedben kétszer átnézném, a word mit húzott alá pirossal, mielőtt posztolok.
A vesszőkkel viszont néhol igazán meggyűlt a bajod, mert volt, hogy oda tettél, ahova nem kellett volna, s volt, hogy oda nem, ahová kellett volna – bocsánat a szóismétlésért, de hiába töröm az agyam, nem tudom kifejezni máshogy.

Első fejezet:

Nem akarlak elkeseríteni, de ez egy elég összecsapott fejezet lett. Kezdeném azzal, hogy hosszra nagyon kevés, én egy prológust tudnék elképzelni ennyi karakterrel.
Meglepett a szempontváltás, és kicsit el is szomorodtam. Az után, hogy a prológusod E/3-ban írtad, azt gondoltam, hogy a többiben is megtartod ezt a szemszögöt. Én kitartottam volna az adott szemszög mellett, így valahogy furcsa az egész.
Az eleje jól indult, vártam a részletes helyzetleírásokat – ami elmaradt – és a szereplő belső gondolatait. Bizonyára én vagyok ilyen ’írjtöbbet’ mániás, de egyszerűen elvarázsol, ha szépen ki van fejtve minden, és szép kerek mondatokkal ellátott szöveget olvashatok. Azonban megesik, hogy valaki a ló másik oldalára kerül.
Bocsánat, most valószínűleg megbántalak, de kritikát kértél így le kell írnom: én nagyon untam. Igaz, hogy folyton mondogatom, hogy kellenek a részletek, viszont van, hogy nem, és itt például nem kellett volna. Fontosnak fontos volt, hogy elmondd ezeket, mert a nélkül bizonyára nem tudhattuk volna meg, miért került a szobába, s hogy vívta ki magának ezt, de valami mégsem tetszett benne – magam sem tudom mi.
Hogy őszinte legyek, egy kicsit klisé, így az elején, legalábbis majdnem minden második blogban a főszereplőnek átlag feletti képességei vannak, de ő mégis szerény és kedves marad. Igaz, hogy a könyv arra való, hogy kikapcsolódjunk, elfelejtsük a problémáinkat – ezáltal nem kell valósághűen leírni mindent. Azonban itt is vigyázni kell, hiszen valljuk be, aki ennyire tehetséges, azért nem utasít vissza holmi rangokat – amit nem nagyon értettem.
Nekem bonyolult volt – igaz, ebben én is hibás vagyok, hiszen sorokat ugrottam át -, de gondolom, ha úgy olvasnám, sem lenne túl tiszta a kép.
Mivel úgy írok kritikát, hogy olvasom közben, csak most vettem észre, hogy kihagytam egy bekezdés elolvasását, szóval gyors hozzárakom a kritikához.
Nos, ezzel pedig végképp minden összekuszálódott. Nem értem, de tényleg. Ez most egy küzdősport, amit a lány űz, vagy valami utca bunyó? Ha az első, miért körözik?  Rendben, félre rakom a kérdéseim.
Nagyon hirtelen történik minden. Egyik percben még a szobában vagyunk, a másikban pedig a lány előéletének felét megtudjuk.
Nem vagyok benne biztos, de szerintem ez egy fanfiction – kérlek, javíts ki ha tévedek. Mindenesetre én nem igazán vagyok animés, így nem konyítok a dologhoz – kívülálló szemével olvasom a blogod.
Helyesírási hibák itt is vannak, jóval több, és jóval feltűnőbb a mennyisége, mint az előzőben. Bekezdésekre tagolhatnád a dolgokat, hogy ne folyjék egybe, így a kinézete is szebb lesz, és könnyebben tájékozhat az olvasó is. Emellett nem ártana felkérni egy bétát, aki lecsekkolja a részeidet publikálás előtt.
Jaj, és majdnem elfelejttettem: a múlt és jelen idő használatával nem egészen vagy tisztában, legalábbis a történet folyamán legalább négyszer múltból jelenbe, majd visszaugrottál.

Második fejezet:
 
Muszáj leírnom, hogy kétségeim vannak az írásképeddel kapcsolatban. Van, hogy nagyon szépen, és választékosan fogalmazol, kerek, összefüggő mondatokat alkotsz, de aztán úgy tűnik, mintha elmenne tőle a kedves, és pár bekezdés erejéig csak muszájból írnál, majd utána ismét kedvet kapsz, és egy író tollával hányod a szavakat. Nem tudom, ez miért van, lehet, csak megunod, hogy választékosan fogalmazz – ami alap dolog, ha igényes munkát akarsz - , de ha úgy érzed, csak muszájból írsz, nincs értelme az egésznek, és meglehet, jobb lenne egy kis pihenőt tartani, míg felfrissült erővel neki nem tudsz állni.
A fejezet elején, egy folyosón-lépcsőn halad végig a lány, csak hogy pontosítsak: egy kísérteties folyosón. Na, nem tudom, de azért az elég fura, hogy van mittudomén mennyi lakó a házban, és abból csak egy jár azon az úton. Természetesen magam sem szívesen bandukolnék végig egy lépcsősoron, ahol tudom, hogy kivégzések történtek, de valószínűleg nem csak a fiatal lány lakik a házban, így az érettebb gondolkodásúak csak nem tesznek kerülőket, csak mert félnek. Megértem, hogy tökös csajként akarod beállítani, de ez az egész valahogy furcsán hat.
És még egy dolog, amit nem értek: Miért fél mindenki a lánytól? Mivel még mindig nem vagyok képbe, hogy küzdő sportol vagy nagy gengszter, így tök értelmetlen az egész. Ráadásul visszatérve az előző fejezethez, nem igaz, hogy senki nem tudja megtalálni, ha plakátokkal van teli az egész város.
Mindegy is, lépjünk tovább…
A konyhában egy új szereplő kerül a láthatárra, aki különös módon nem riad meg a lánytól. Mivel az elején nagyon keménynek, és félelmetesnek állítottad be, itt leírhattad volna, hogy a fiú miért nem ijed meg tőle, vagy hogy hogyan is lettek barátok.
A kettejük között történő párbeszéd összecsapottnak hatott, és semmi extra, vagy nélkülözhetetlen nem volt benne. Húzogattam a szemöldököm, mikor olvastam, mert nagyon furcsa, legalábbis én biztosan ennyire hülye vagyok, hogy nem értem, de mégis miért kell a lánynak odamenni ahhoz a teremhez, ha egyszer megmondták, hogy ne? Persze vannak a lázadó lelkű fiatalok, mint minden könyvbe, de basszus, ha már csinálnak nekem palacsintát, csak hogy maradjak a seggemen, akkor leülök és kérek még egy adagot, nem megyek vért ontani.
Helyesírási hibák itt is voltak, ahogy előzőleg is, és csak annyit tudok mondani: vagy ellenőrizd, többször amit írsz, mielőtt posztolod, vagy keress fel egy bétát.

Többet nem nagyon szeretnék mondani, hiszen az időm is kezd fogyni, és azt hiszem, mindent leírtam, ami lényeges lenne. Sajnálom, ha megbántottalak, de ne feledd, te kérted a kritikát, ami nem minden esetben pozitív!
További jó munkát a későbbiekben,
Szurkol: Clarissa

Segítség - Chatbox betétele blogba

Ahoy!
Ismét jelentkezem, és a bejegyzésben Jetta P.-nek segítek, miszerint hogyan is kell Chatbox-ot betenni a blogunkba. Sajnos képekkel nem tudom illusztrálni a folyamatot, mert a Blogger vicces kedvében van, és nem enged képeket feltölteni. Próbáltam minél érhetőbben, s egyszerűbben elmagyarázni, remélem hasznotokra volt! Ha viszont még így sem értitek, akkor dobjatok meg minket egy e-mail-el, és valamelyikünk további bevezetésben részesít benneteket.

1. lépés
- Először is mennyünk arra az oldalra, ahol Chatboxot lehet létrehozni (Cbox)
2. lépés
- Kattintsunk a fent található 'sign up'-ra. Ott töltsünk ki mindent megfelelően és pontosan. Az első az az a név, amivel majd a későbbiekben betudunk lépni. Nem lehet megadni ékezetet.
3. lépés
- Miután kitöltöttük az összes mezőt kattintsunk alul az 'I have read..' előtt elhelyezkedő kis négyzetre, hogy ki legyen pipálva. Utána pedig a 'Create my Cbox!'-ra.
4. lépés
- Ha minden adatunkat elfogadja az oldalt, akkor már létre is hoztuk a 'profilunkat'. Bejelentkezni úgy tudunk, hogy a felhasználó nevünket beírjuk a Login name-hez, a jelszót amit meg megadtunk értelem szerűen a 'Password' után hagyott térbe.
5. lépés
- Miután bejelentkeztünk a Control Panel Home nevezetű részlegre dob ki minket.
6. lépés
- Ha beszeretnénk állítani a Chatbox-unk színet, akkor azt a Look & Feel --> Colour & fonts helyen tehetjük, aztán alul 'Apply'.
7. lépés
- Miután minden beállítással végeztünk, és mentettük is a 'Publish!' szóra kattintsunk. Ott látunk különféle lépéseket, de semmit nem kell átállítanunk! Nekünk a 'Step 3' kell csak. Ott kijelöljük az egészet, CRTL+C (másolás) billentyűzet kóddal másoljuk.
8. lépés
- A blogunkra megyünk az 'Elrendezéshez'. Ott 'Modul létrehozása', és a 'HTML/JavaScript' mellett lévő plusz jelre megyünk. 
9. lépés
- Megjelenik az ehhez tartozó rész. A névhez nem szükséges semmit írni, de a tartalomba CTRL+V (beillesztés) billentyű kóddal vagy jobb egér gomb beillesztéssel bemásoljuk a kódunkat. Ezután katt a mentésre, és várjuk meg még eltűnik az ablakunk.
10. lépés
- Miután eltűnt az ablak a fent található 'Elrendezés mentése' narancs sárga dobozban lévő szövegre kattintsunk, hogy elmentse a beállításunkat. Miután kiírta, hogy módosította a rendszer a változásokat készen is vagyunk.

Csók, ölelés,
Delilah