Sziasztok! MA egy kritikát hoztam, azonban mielőtt belekezdek leírnám, hogy ezentúl én designről kritikát csak akkor írok, ha a bloggerina kifejezetten kéri J
Történet:
Előszó:
Azt hittem erős vagyok, és hogy engem már nem hatnak meg az ilyen dolgok, de
kár tagadnom, mire az előszó végére értem, bekönnyeztem. Ilyet még nem
tapasztaltam, hogy valaki képes megríkatni már egy előszóval ( :D )
Az egész hangulata szomorkás volt, nagyon depresszív – amiket én kifejezetten
szeretek. Már régóta tervezem elolvasni, de sosem jutottam el odáig, így
örülök, hogy ezúttal kritikát is írhatok számodra. Visszatérve a depresszív hangulathoz:
Hatalmas előítéletek vannak bennem az ilyen történetek felé, mert eddig
többnyire vacak megfogalmazással; szar a világ meghalok dolgokkal találkoztam,
így egy kicsit féltem is, de a második sornál már rájöttem, hogy ez más,
különleges. Egy író tollával írsz, bő szókinccsel rendelkezel, és ami a
legfontosabb, kerek; összefüggő mondatokat alkotsz. Nehéz egy jó írót
kritikáznom, mivel én kis kezdőként mit akarhatok egy nálam fejlettebb, tehetségesebb
embertől?
Tetszik, hogy jelen időben írod. Ebben sokkal nehezebb írni – legalábbis szerintem
– és nem is nagyon találkozok ilyennel. Így valahogy könnyebb azonosulnom a
főszereplővel, és hú, tényleg annyira szépen fogalmazol, hogy magam is úgy
éreztem, miközben olvastam, hogy ott vagyok, s magam előtt látok mindent.
Helyesírási hibát nem találtam, de hogy őszinte legyek, nem is kerestem. Ha van
is benne, eltörpül az egész hangulata mellett.
Első
fejezet:
Mivel úgy írom a kritikádat, hogy folyamatosan olvasom, így nem tudom, mennyire
hosszú a többi fejezeted. Én magam nem tudok hozzászólni a témához, hiszen én
sem tudom, most hosszú, vagy rövid fejezetet írjak. Írni hosszan szeretek, mint
látom te is, viszont olvasok egy blogot, jobban szeretem, ha rövidebb – ez alatt
nem körülbelül kétoldalasat értek – a tartalom. Természetesen, ha úgy vesszük,
egy könyvhöz képest tökéletesen hosszúak, viszont tapasztalataim szerint
sokaknak elmegy a kedve a blog olvasásától, ha egy hosszú résszel találkoznak.
Valamint, még a formalitáshoz hozzászólva: Nekem valamiért a bejegyzés címe
belelóg a történetbe. Lehet az én gépem ilyen ősrégi, de gondoltam megjegyzem,
hátha.
A fogalmazásmódod még mindig zseniális. Az egekig tudnám dicsérni, de komolyan.
Egyszerű szavakat használsz, tehát nem kell nyitva hagynom a google böngészőt, hogy rákeressek a
jelentésekre, valamiért mégis különleges, és egyedi lesz. Nem tudom, hogy
csinálod, de blog olvasása közben ennyire még nem éltem magam bele dolgokba,
magam előtt láttam mindent, és az első felénél magam is éreztem egyfajta feszültséget
a beszélgetés közben. Mesés!
Kiara szimpatikus karakter, de hogy miért, azt nem tudnám megfogalmazni. Olyan emberi…
A kis utószóban azt írtad, hogy nem túl eseménydús fejezet lett. Őszintén
szólva, ha nem is történt benne annyi minden, nekem elképesztően tetszett és
fel sem tűnt. Ebben a fejezetben inkább az érzelmek voltak hangsúlyban, ami
egyáltalán nem gond, sőt, kifejezetten szükséges pár ilyen rész – szerintem.
Ennek a hangulata már nem volt olyan szomorkás, mint az előszóé, bár ennek is
megvolt a maga sajátos hangneme, az olvasóból már az első sorokban kiválthatott
valamiféle érzelmet.
Tudom, hogy az elején azt írtam, elég hosszú, de mégis annyira hamar vége lett
számomra, szívesen olvasnám tovább és tovább…
Remélem nem haragszol meg rám nagyon, de a következő két fejezetet nem
kritikázom, mivel mindkettőt elolvastam már, és egyszerűen nem tudnék róluk
újat mondani. A cselekmény egyre izgalmasabb, a történet során talán jómagam
jobban izgulok, mint a főszereplő. Tetszik, hogy nem árulsz el azonnal mindent,
így titokzatosabb hangulata van, és egy ideig sűrű köd fed mindent, ami
lassacskán ugyan, de kezd kitisztulni. A főszereplőd nagyon, de nagyon
szerethető, és minden helyzetben nagyon
élethűen ábrázoltad. Nem mellesleg teljesen illik rá a karakter is, akit
választottál. A cselekmény egyedi, élvezhető, és izgalmas.
Sajnálom, gondolom ezzel a kritikával nem mentél sokra, de tényleg csak ide-oda
tudnám dícsérni. Gratulálok hozzá, ha ezen az úton maradsz még sokra viheted.
Ha pedig nem, egy nagyon jó hobbi alapjául szolgál. Sok sikertJ