Színek szimbolikus jelentései

Sziasztok!

Most ismét egy új dologgal jelentkezünk, ami valószínűleg más blogokon nem olyan elterjedt. Mindenkinek megvannak a kedvenc színei, amiket szeret hordani. De tudjátok mit melyik mit jelent igazából? Most erre a kérdésre adunk nektek válaszokat.

Nem tudom ki jártas az indiai misztikumban és művészetekben, de akik szeretnek mandalákat rajzolni vagy csak színezni azoknak itt egy kis útmutatás. Akik nem tudják mi az a mandala vagy egyáltalán mi fán terem, azoknak itt van egy kis segítség.

Mandala: A szó, az ősi indiai nyelvből, a szanszkritból származik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong. Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas a. m. „elme”). Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz. A jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán. Ezek a test- és kéztartások, azaz mudra, a hangok, ami nem más mint a mantra, a kézbe vehető tárgyak, tehát a vadzsra és a málá, illetőleg az istenségek különféle képi ábrázolásai, azaz a mandala.

A MANDALA SZÍNEINEK JELENTÉSE:
– Fehér: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom.
– Fekete: titok, megérzés, belátás, újjászületés.
– Szürke: lelki gyógyulás, szelídség, szeretet, hűség.
– Sárga: barátságosság, fogékonyság, természet, intelligencia.
– Kék: elégedettség, ellazulás, harmónia.
– Tűzpiros: rettenthetetlenség, hatalom, változás, szerelem.
– Bíbor: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség.
– Rózsaszín: érzékenység, a "belső" gyógyulása, egyetemes gyógyulás.
– Narancs: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés.
– Zöld: növekedés, bizalom, kapcsolat, gyógyulás, nyugalom.
– Barna: földközelség, stabilitás, tudatos kötődés a környezethez.
– Ezüst: érzékfölötti, természetfölötti képességek, áradó érzelmek, jólét.

További szín szimbólumok:

Sárga

 

Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között.

A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe. A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe; a zöldessárgát viszont a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították.

A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe.

Kínában a Föld, a középpont színe. Eredetileg császári szín volt - csak annak volt szabad sárga ruhát viselnie, aki a császári családhoz tartozott -, később az előkelőség kifejezője lett.

A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín többértékűsége: lehet a szentség, a felfedett igazság kifejezője, ugyanakkor a sötétsárga az eretnekség, az árulás színe.

Narancssárga

Átmeneti szín a piros és a sárga között; a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi.

Kínában és Japánban a szeretet és a boldogság színe. A buddhista szerzetesek ruhájának színeként a láng, a megvilágosodás fénye, az isteni szeretet kinyilatkoztatása.

A zsidó hagyományban a ragyogás és a pompa színe.

Piros

Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható.

A nemiség szimbóluma, a libidó színe.

A történelem előtti időkben a halottak mellé vörös színű port szórtak a temetkezési szertartás során. Ókori babona, hogy apotropaikus erejű, megóv a démonoktól és a veszélyektől.

Az egyiptomiak befestették fáikat, barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól, s hogy termékenyek legyenek.

A zsidók ajtófélfáikat az áldozati bárányok vérével festették meg, hogy megóvják házaikat a tíz csapás öldöklő angyalától.

Görögországban vörös leplet borítottak a holtakra, ezzel jelképesen áldozattá avatták, hogy kibékülve az alvilágiakkal, lejuthasson birodalmukba.

Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője; Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat visel, ez a flammeum.

Erő-, tűz- és hatalom-jelképként is szerepel.

A zsidó és keresztény hagyományban a komolyság, a fenség színe.

Az Újszövetségben a bűn, az engesztelés, a vezeklés és az áldozat színe.

Negatív jelentése a testi szenvedélyek megbélyegzéséhez kapcsolódik, a skarlátvörös a „nagy babiloni parázna” színe.

A piros lámpás házak színeként a paráznaságra utal.

Az alkimisták kemencéjét jelképezi, valamint a „Nagy Mű” harmadik fokozatát.

Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.

Barna

A föld színe, ebből adódik anyaság, gondoskodás, termékenység, szorgalom jelentése.

Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra kifejezője is.

Már az ókorban felveszi a vezeklés, az egyszerűség, az alázat értelmet.

A középkorban az alábbi jelentések tartoznak hozzá: hallgatagság, az evilági hiúságok megvetése, szegénység; ezért lesz a ferences szerzetesrend öltözetének színe.

Szürke

A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság, a melankólia, az unalom, a fásultság, az egyhangúság jelképe.

A keresztény szimbolikában a test halálát és a lélek halhatatlanságát jelképezi. Ebben az értelemben vált az egyházi közösségek, a rendek megkülönböztető színévé.

A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti.

Zöld

Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika.

A színskála „közepén” áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője.

Meleg és hideg, égi és földi keveréke.

Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és naivság jelképe.

A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe, az Erények közül a Reményé.

Negatív jelentése: méreg, halál, a gonosz rontó ereje. A sátánt gyakran ábrázolják zöld testtel és szemmel.

Kék

Az égbolt, a tenger színe, a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma.

Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője, amely a képzelet és a szűrrealitás világához is kapcsolódhat.

Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte.

A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe.

A világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal.

Míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jelentésű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin princípiumra utal.

Lila

A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.

A mértékletesség színe.

Egyensúly a föld és ég között (a hajnali és az esti ég színe), az értelem és

 a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között.

Jelenthet intelligenciát, tudást, vallási áhítatot, szentséget, alázatosságot, bűnbánatot, fájdalmat, nosztalgiát.

A rómaiaknál Jupiterhez kapcsolódik.

A kereszténységben a papi törvények, az autoritás, az igazság, a böjt, a szomorúság és a várakozás kifejezője.

Fekete

Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe.

A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma.

A lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyományban a gonosz erőkhöz kötődik.

Az ókorban az alvilág isteneihez társult, pl. Hádész-Plútón, Hekaté, Ozirisz színe.

A kereszténységben egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe.

A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották.

Az alkímiában a szín hiánya, a Nagy Mű első foka, a bomlás, az erjedés, a pokolba való alászállás jelképe.

Fehér

A fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe.

Lunáris szín, a női princípium szűzi aspektusát jelzi.

Az égi istenek állatainak színe, így pl. Zeusz, mint fehér hattyú; a Buddha születését jelző álom elefántja; a Szentlélek galambja.

A fehér szoros kapcsolatban áll a halállal és az ehhez kapcsolódó rituális tárgyakkal (halotti lepel, gyertya), jelképezi a szellemeket és a kísérteteket.

A hinduizmus Kozmikus Tojásának színe, amely az állandóság és örökkévalóság megvalósulása.

Kínában a gyász színe. A fehér tigris az őszre, az érett életkorra utal, maszkokon pedig a ravaszságot jelzi.

A fehér virág a gyermekáldást jelenti.

Ártatlanság értelemben jelenik meg Athénban, ahol az Areioszpagosz bírái fehér kövekkel szavaztak a vádlott felmentése mellett.

A keresztény hagyományban az öröm és a vigasság hordozója. A szentséghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe.

A fehér ruha a tisztaságot, a szüzességet, a lélek győzelmét jelenti az anyag felett.

A béke és a jóakarat kifejezője; erre utal Noé fehér galambja és a békekövetek fehér zászlója.

Ezüst

Utalhat a kereskedelemre és a pénz hatalmára.

Az egyiptomi mítoszok szerint Ré napisten csontjai ezüstből vannak.

Kínában a legértékesebb fémnek tartották; a Tejútat „ezüstfolyónak” nevezték.

A görög-római mitológiában a második világkorszak az ezüstkor, amely az aranykor boldog világával szemben a hanyatlás kezdete.

Míg a királyok féme az arany, a királynőé az ezüst.

Az ezoterikában a lunáris asztrál színe.

Arany

 

A napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe.

Az összes napistent, a vetés és aratás isteneit, a beért termést szimbolizálja.

A kereszténységben, az ikonfestészetben és a román kor nyugati festészetében az arany háttér a transzcendens szférára, a mennyei birodalomra utal az arany dicsfény, a glória pedig a megdicsőült szentekre.

Az ezoterikában a szoláris asztrál színe.

xoxo,
Victoria Wolf & Hallie Sanford