2015. augusztus 24., hétfő

Kritika - A szakadék szélén

Igazából még be se mutatkoztam, szóval most azt hiszem ezt is megejteném. Lou vagyok, néha Nina, de az is megesik, hogy szimplán Béla (és ez egyáltalán nem vicc). 8 éve próbálkozok bármit is elérni a weboldalak világában, egyszer már dolgoztam kritikaíróként, anno gportal-on. Jelen pillanatban egy történetes és egy mindenes blogot vezetek. c: Úgy 4-5 éve írok rendszeresen a Pennában, bár ennek ellenére a nyelvtanom nem tökéletes és az ikes igék helyes használatára képtelen vagyok, mégis itt osztom az észt. Szóval igen, egy csöppet ambivalens a dolog.
Viszont nem is én vagyok a lényeg, hanem ez a blog, amit most én hihetetlen mód kritizálni fogok, persze a lehető legkedvesebben és lényegre törőbben. 


A kinézet számomra szinte egyáltalán nem fontos, de azért a fejlécről én eltüntetném a blogger által rátett blogcímet, mert valljuk be, ez így eléggé random. Maga a történet jól olvasható, bár ezerszer jobb lenne sorkizártan. 

A történet egész érdekes, bár még nem tudom, hogy pontosan hova is tart a dolog. A fiatalkori terhesség egy szörnyű téma, de mégis én úgy gondolom beszélnünk kell róla, ezáltal magát az ötletet is jónak tartom, hogy e köré építed a történetet.
Viszont.
Folyamatosak a logikai bukfencek számomra. Az első, hogy annyira lehetetlenül jönnek össze a dolgok, hogy első körben azt hittem, ez egy Andy Biersack fanfic, de nem. Így kérdéses számomra, hogy ha ennyire meg van kötve a főszereplőnk keze, hogy jutott el arra a koncertre, hogy tudott észrevétlenül elmenni a kórházba, vagy éppen hogy lett pénze koncertjegyet venni, tetoválást és pc-t csináltatni és így tovább.
Az meg, hogy a tanyán/farmon élő apukának valami nagy ember jó barátja, valahogy nagyon nem jön nekem össze. 

A karakterek egyelőre kiismerhetetlenek számomra. Alex mondjuk a tökéletes lázadó, hisz acélbetétes a bakancsa, pc-i és tetkója van... de igazából ennyi. Semmi konkrét nem derül ki, hogy pontosan milyen is a kapcsolata a szüleivel, vagy hogy is tudták ott tartani a tanyán.
Az pedig számomra igen furán hatott, hogy egy énekessel van kiplakátolva a szobája 20 évesen.
Illetve több leírást is beletehetnél a dologba, hogy nem minden olyan tényszerűen legyen leírva. Pl.: Amikor Andy kávézott, azt olyan szépen megírtad, többször is próbálkozhatnál ezzel. c: 

Viszont itt elérkeztünk magához az íráshoz...
A szöveg maga rendben van, helyesírási hibák nincsenek különösebben, csak pár elgépelés. Viszont. 
A szóismétlésre figyelj és ha lehet, próbálj meg választékosabban fogalmazni. 
Pl.: Ha kiviszem, túl feltűnő lenne, de így, legalább kapok egy jó pontot, ha kiviszem a szemetet.
Itt elég lett volna annyi is, hogy: " Itt kéne hagynom, a kukában úgyse keresné senki, és így legalább kapok egy jó pontot, hogy kiviszem a szemetet." c: 
Ezen kívül még egész sok nagyjából értelmetlen, vagy csak extra furcsán megfogalmazott mondattal találkoztam a történet során. Mint:
Néha úgy érzem magam, mint egy templomba, ha körbenézek. Hol egy kereszt, hol egy kis szobrocska, hol pedig egy kép, vagy ima.
Ez valahogy így lenne rendben: Néha úgy érzem magam, mint egy templomban. Ha körbenézek, hol egy kereszt, hol egy kis szent szobrocska, vagy egy házi áldás vesz körül. Itt nem értettem, hogy pontosan, hogy is tud egy ima bárhol is lenni, vagy egy meghatározatlan kép miért templomi dolog. Értem én, mire gondolsz, de mégis elég furcsa ez így, nem? 
Vagy: A legfelső szintre érve, egy kisebb folyosó várt, azon szinte végigszaladtam, majd egy kisebb irodába érve, Clair, Josh titkárnője, meglepetten nézett rám.
Általánosságban csak ilyen apró dolgok vannak, mint itt, hogy pl az azon helyett, mennyivel jobban hangzik az amin. c: 

Szóval összességében jó dolog ez, ne hagyd abba, főleg, hogy ennyire az elején, még bőven lehet javítani rajta. Tegyél bele több leírást, mutasd be, miért is van Alex annyira oda Andy-ért, mi a konkrét konfliktus közte és a szülei között, úgy alapjáraton és így tovább. c: 
Pontozni nem szeretnék. 
Alapvetően vagyok olyan paraszt, hogy nem különösebben szívesen írom ide, hogy ha esetleg megbántottalak...stb, stb... 
A fönt leírtak mind segítségként funkcionálnak, azaz teljes mértékben jóindulatból lettek "papírra vetve", a te döntésed, hogy megfogadod-e ezeket a tanácsokat, vagy sem. 

2015. augusztus 4., kedd

Villámkritika 1. - Láss bennem mást

A blogot megtekinthetitek itt.
Design:
Olvastam a fejlécet, nem te készítetted, ennek ellenére nagyon tetszett legalábbis elsőre, de ahogy többet néztem hiányzik belőle valami, túlságosan egysíkú. Ez persze nem probléma, mert az olvasóid és a nézelődők is csak egy pillanatra nézik meg a szereplők miatt.  Ahogy a fejlécen, úgy a blog többi részén is a barna szín dominál, szép az összeállítás. Az oldalsó modulok is jók úgy, bár én a helyedben inkább feljebb tenném a chat ablakot, de ez már részlet kérdés. Mindenáron bele akartam kötni, de nem sikerült. Gratulálok neked, nagyon jól néz ki!
ui.: Ha te készítetted volna a fejlécet levonnék érte egy pontot, hogy kötözködjek.

10/10

Helyesírás:
Minden betűt majdnem szóról szóra megnéztem benne, de egyetlen egy helyesírási hibát sem találtam, aminek persze nagyon örültem. Ez felettébb ritka a bloggerek között, szóval csak gratulálni tudok miatta.

10/10

Történet:
Ha hiszed, ha nem végig olvastam a blogod, hiába csak villámkritika. Úgy éreztem ennyit meg kell tennem érte, ha már ennyit csúsztunk a kért kritikával. Eddig 18. fejezetet írtál, remélem folytatod még szeptemberben, ahogy ígérted. Nagyon jó és személy szerint értékelem, hogy tökéletesen vegyíted a leírásokat a dialógusokkal. Maga a történet érdekes, olyan téren, hogy a XX. században játszódik, át tudtam érezni a főszereplő lány belső vívódásait és helyzetét. Dylan tipikus rossz fiú, akiért döglenek a csajok, míg az öccse Andrew egy pipogya alak, akit szívesen pofán csapkodtam volna egyszer-kétszer. A szülők... az ő karakterükre azt tudnám mondani egy szóval: változó. Az anyuka már bocsánat, de idióta, nem lehet ezt csinálni senkivel. Míg az apát nem tudom megérteni, miért nem hagyja, hogy ő is dolgozzon ott, ahol szeretne és a megcsalás... undorító dolognak érzem. Az öccsét egyszerűen imádtam, annyira aranyos a kiskölyök és végre van egy igazai testvére, nem úgy mint a nővér, aki semmit sem ért igazán, csak egy báb. A barátnőt én túl mesterkéltnek és műnek érzem, de lehet Meghannak erre van szüksége. Maga a történetet nem mondanám se extra gyorsnak, se erőltetettnek, pont úgy halad, ahogy kell neki, igazán nincsenek benne nagy fordulatok, de nem is kell. Ez csak egy egyszerű romantikus történet, ami hétvégi kikapcsolódásnak tökéletes.

10/10

Sok sikert a folytatáshoz Ariana! Remélem nem fogod abbahagyni....

xoxo: Victoria Wolf